Kiadó: Maxim

Kiadás: 2014.

Műfaj: YA

Oldalszám: 264

„– Te vagy számomra… a levegő!”

Fülszöveg

A tengerparti kisvárosban, Sea Breeze-ben Sadie felfedezi, hogy a szenvedélynek semmi sem állhat az útjába. Felkavaró olvasmány a bestsellereiről híres Abbi Glinestól. Sadie White a nyári szünetben a tengerparton dolgozik, de nem holmi strandőrként. Mivel a mamája terhes, és nem hajlandó dolgozni, ezért helyette Sadie lesz az egyik közeli szigeten nyaraló gazdag család házvezetőnője. Amikor a család megérkezik a nyári vakációra, Sadie döbbenten látja, hogy a tulajdonos nem más, mint Jax Stone, a világ egyik legismertebb ifjú rockere. Ha Sadie egy mindennapi lány lenne – ha nem azzal telne az élete, hogy gondját viseli az anyjának, és rendben tartja az otthonukat –, akkor talán feldobná, hogy egy rocksztárnak dolgozhat. De nem ez a helyzet. Sadie-t nem izgatja a hírnév, ám Jax mégis vonzódik hozzá. A lány lenyűgözi, de a fiú küzd a vonzalom ellen. Jax világában a kapcsolatok nem működnek, és minél jobban kívánja Sadie-t, annál erősebb a meggyőződése, hogy a lány többet érdemelne. A nyár végére Jax rájön, Sadie nélkül lélegezni sem képes. Vajon a szerelem legyőzi a két világ közt tátongó szakadékot?

Bevallom, ez a könyv úgy került a kívánságlistámra molyon, hogy beleszerettem a borítójába, még mielőtt bármit is tudtam volna róla. Aztán, mikor a fülszöveget olvastam, gondoltam, könnyed tini szerelmi történet, azokat meg szeretem: kikapcsolnak, szórakoztatnak. És bár eléggé le van húzva molyon (75%), én adtam egy esélyt neki, amit abszolút nem bántam meg. Az Évszakos ajándékozás téli fordulójában Gabitól meg is kaptam a könyvet, májusban el is olvastam, csak még időm nem volt írni róla. Ám mivel most már a második részen is túl vagyok, a harmadik mellett pedig ott fityeg egy ajándékdobozka a kiv.listámon, gondoltam, ideje lenne róla írni egy kicsit.

Igazi „rózsaszínködös” Hamupipőke történet egy szegény lány és egy gazdag rocksztár szerelméről.

Nyomokban spoilert tartalmazhat!

„Volt egyszer egy lány, aki azt képzelte, hogy sohasem lesz szerelmes, de aztán beleszeret egy fickóba, aki sosem lehet az övé.”

Sadie White nem egy tipikus fiatal lány, neki ugyanis nem adatik meg az átlag tinik könnyű élete. A suli mellett terhes anyjáról és a mindennapi betevőről is neki kell gondoskodnia. Korához képest viszonylag érettebb gondolkodású, bár a társas kapcsolatok terén van hová fejlődnie. Magának való és visszahúzódó életét teljesen felborítja, mikor a Stone család házába kerül dolgozni. Segítőkész, tisztelettudó és kedves, amivel hamar belopja magát a személyzet többi tagjának szívébe. Szinte családtagnak tekinti közvetlen főnöke, Mary asszony, Mr. Greg; kollégája, Marcus pedig gyengéd érzelmeket táplál iránta. Viszonylag sikerült azonosulnom a karakterével, bár néhol kissé idegesített a naivsága, a karakterfejlődése viszont számomra érezhető volt, megszerettem Sadie-t.

„Te vagy a bennem lévő dal.”

Jax Stone kissé néha egoistának tűnik, ám belül igenis romantikus és szerethető karakter (is tud lenni). Aranyos – a szupermarketes résznél a kislánnyal való találkozásakor egyszerűen imádtam! -, kedves, és látszik rajta, hogy odavan Sadie-ért, ám kicsit zavart a „nyár-végéig-legyél-velem-aztán-itthagylak” rész. Aztán persze a szív győz az értelem felett, de ez a rész és a szakítás módja kicsit kizökkentett a „kedves-aranyos” megítélésben. A világ leghíresebb tini sztárja, akiért bomlanak a csajok, ám neki mégis a szegény beosztottja dobogtatja meg a szívét. Igen, hihetetlen és igen, elég klisé a dolog a „szegény-gazdag-egymásba-szeret” dologgal, de hát a Hamupipőkét is sokan szeretik! Na jó, csak vicceltem! Komolyra fordítva a szót, nekem nagyon is tetszett ez a kissé „tinilimonádé szerelem”. Jax karaktere épp úgy szerethető volt, mint Sadie-é, bár közel sem ők lettek a kedvenceim a könyvben.

„– Remélem, mindig ilyen maradsz. Édes és ártatlan. De szeretnélek felvilágosítani, hogy a lábaid pokolian szexisek, a szempilláid pedig olyan hosszúak és kemények, hogy ha pislogsz, az olyan, mintha csapkodnál velük. Ez iszonyúan vonzó!”

Marcus Hardy volt a leg-leg-leg számomra a történetben! Hiába csak egy főbb mellékszereplő volt, abszolút Ő a favoritom. Kedves, aranyos, vicces, őszinte, gondoskodó és kitartó. Egyszerűen imádtam! Bármi is történt, kitartott Sadie mellett és nem riadt vissza Jax-től sem. Ő került a legközelebb a szívemhez és én végig neki szurkoltam. Kicsit olyan érzésem volt, mintha az Alkonyatot olvastam volna – ott sem az lett a boldog szerelmes a végén, akinek én nagyon is szurkoltam és akit mindvégig imádtam (Team Jacob). A második rész történéseit ismerve viszont, ezt megbocsájtom így utólag Abbi-nek – de ez egy másik történet...

Igazi tiniszerelmes nyári olvasmány, ami kikapcsol és elszórakoztat. Mert valljuk be, a tinik sokszor látnak rózsaszínben, ha „dúl a láv” – egy szuszra olvasós lett volna, ha lett volna rá időm. A főbb és mellékkarakterek kidolgozása lehetett volna jobb is, de majd a második kötetben...

Összességében: 5/4,5

Borító: 5/5*

Kedvenc szereplőm: Marcus

„Szia, és legyen szép napod!”

Jax Stone – Don't Cry (Ne sírj)