Kiadó: Agave
Kiadás: 2012.
Műfaj: fantasy, urban fantasy
Oldalszám: 352
„A statisztikák szerint a halandók nagy többsége öt okból képes eladni a lelkét: szexért, pénzért, hatalomért, bosszúból és a szerelemért. Ebben a sorrendben.”
Fülszöveg
Georgina Kincaid, a gyönyörű könyvesbolti eladónő látszólag mindennapi életet él Seattle-ben. Reggelente a macskájával játszik, napközben elbűvölően csacsog a vásárlókkal, este pedig táncórákat ad barátainak, vagy éppen valamelyik környékbeli banda koncertjén lóg. Legjobb barátai két vámpír és egy kisördög. Ja, igen, ő maga pedig szukkubusz. Férfifaló, alakváltó démon, aki áldozatai gyönyöre közben elszívja életerejüket, s lelküket a kárhozat felé taszítja. Nem ma kezdte a pályát, mintegy 1600 éve, 16 évesen adta el a lelkét a halhatatlanságért, azóta csábítja a hímnemű halandókat, főnökei legnagyobb megelégedésére.
A hangulatos estéket azonban egy gyilkos zavarja meg, aki a halhatatlanokat vette célba, és aki ráadásul szerelmes vallomásnak szánt levelekkel bombázza Georginát. Angyalok, démonok, vámpírok és más különös lények bukkannak fel, és bár a pokol és a mennyek harca folyamatos, az örökkévalóknak ez meg sem kottyan…
Elérkeztünk hát a Mini-könyvklub 3 utolsó havi könyvéhez, ami szabadon választható volt fantasy kategórián belül. Elég sokat gondolkodtam rajta, milyen könyvet is olvassak. Moly.hu-n is tartottam egy kis „közvélemény kutatást” a Mit olvassak? zónában, ám végül mégsem azok közül került ki a nyertes könyv. Egy drága molyocska ugyanis kölcsönadta nekem Richelle Mead: A szukkubusz dala c. könyvét, ami már a kívánságlistámon csücsül jó ideje. Még egyszer nagyon köszönöm Dorkám!
Bár már a hónap elején elolvastam a könyvet, az értékelésére nem volt időm – sőt, áprilisban sajnos más értékelés sem született... De erről bővebben az áprilisi összegzésben írok is egy kicsit.
Bevallom, Lilith legendája és ez az egész szukkubusz kérdés egy ideje már foglalkoztat, ám eddig még nem olvastam ebben a témában egyetlen könyvet sem. Ez miatt került fel a kívánságlistámra ez a könyv is.
„Szolgálom a szerelmet egy örökkévalóságon át szeretetlenül.”
A főszereplőnk Georgina Kincaid, egy nagyszájú, makacs és akaratos szukkubusz, aki egyszerű, szeretetteljes életre és családra vágyik. Ám valakinek, aki történetesen Lilith lánya, ez csupán álom maradhat. Miközben hétköznapi életet próbál élni egy könyvesbolt eladójaként, szukkubusz-kötelességét is kénytelen elvégezni.
Bár vannak hibái – szerintem főleg a gondolatmenete lassúságával -, mégis egy szerethető karakter, akivel valamelyest tudtam azonosulni. Imádja a munkáját – ami számomra is egy álommeló lenne mármint a könyvesbolti :P -, a macskáját és a könyveket is. Nagyon tetszett a jellemében, hogy úgymond „válogat” az áldozatai között, nem ész nélkül ke*éli végig a várost.
Az Ő szemszögéből kísérhetjük végig a történéseket, E/1-ben. A múltjába is bepillantást nyerhetünk néhány visszaemlékezésén keresztül. Ezen emlékei közül nekem a kedvencem, mikor megtudjuk, hogyan is vált szukkubusszá – de ezt nem spoilerezem el.
„– A legjobb dolgok a legzűrösebb helyzetekből fakadnak.”
Aztán van itt nekünk egy írónk is, Seth Mortensen személyében, akiért Gerogina oda meg vissza van. Seth kedves, okos és eléggé visszahúzódó karakter. Szerintem nem túl sok vizet zavar a történetben. Habár folyton jelen van, nem tudunk meg róla sokat egy-két kisebb információn kívül. A Georgie-nak írt üzeneteiben viszont nagyon tetszett a stílusa és a nyíltsága. Számomra bár lehet ezért megköveztek páran egy kissé jelentéktelenebb mellékszereplőként volt jelen a történet végéig. Amikor meg már kezdte volna felkelteni az érdeklődésem és olvastam volna még róla, vége lett a könyvnek. A folytatásban viszont nagyon kíváncsi vagyok, milyen szerepe lesz, fejlődik-e a karaktere.
„A lényeg mindig az, hogy ne ragadj le a muszájoknál, hanem mindig illeszd be azokat a dolgokat is, amikhez igazán kedved van, szerintem. Különben mi értelme az életnek, akkor csakis a túlélésről szól minden.”
Roman Smith már jobban felkeltette a figyelmem. Kedvelni éppenséggel nem kedveltem, de egy jól kidolgozott, erős karaktere a történetnek. Merész, makacs, kitartó, szókimondó pasi, aki odavan Georgie-ért és ostromolja is ezerrel.
„– Azt még el se mesélted, Duane-nal hogy végeztél – nézett Cody könyörgő kiskutyaszemekkel. – Belehalunk a kíváncsiságba.
– A belehalást Duane már megtette – jegyezte meg mellékesen Peter.
– Vigyázz a szádra – intette Hugh –, te lehetsz a következő. ”
Hugh, a kisördög; és a vámpírok: Peter és Cody szintén nagyon jól eltalált karakterek, tetszett a stílusuk, a beszólásaik és úgy, ahogy volt, a jelenlétük is Georgina életében. Róluk szívesen olvastam volna még többet is. Remélhetőleg a folytatásban többször feltűnnek majd.
„– Azt pontosan tudjuk, mi történt – (...) – Csak azt nem, hogy miért. Próbáltad kikísérletezni a létező legveszedelmesebb helyzetet, vagy mi? Mi járt a fejedben? „Hohó, itt egy sötét, kihalt sikátor, menjünk csak be…” Valami ilyesmi?”
Jerome szintén nem fogott meg, nem is kedveltem. A Ő jelleme is jól felépített, tükrözi pokoli mivoltát, a történethez is kellett, én mégsem tudtam szimpatizálni vele – bár lehet velem van a baj, hogy egy fődémonnal akarok szimpatizálni?!
„– (...) A remény mindig megmarad.
– Kivéve nekem.
– A remény mindig ott van – ismételte határozottan, már-már parancsolón. Meg is lepett. – Senki sem reménytelen.
Megint könnyek tolultak a szemembe. Édes istenem, az utóbbi időt mintha végigbőgtem volna.
– Még egy szukkubusz se?
– Egy szukkubusz aztán végképp nem az.”
Carter ellenben a szívem csücske lett! Jóképű, vicces, nagyszájú, titokzatos, gondoskodó (bár ez utóbbit jól titkolja) és egy angyal – szó szerint. Az elején ugyan nem voltam oda érte, a végén nagyon megszerettem. Bár a közte és Jerome közt lévő barátságot felfogni nem tudom, viszonyukat pedig máig sem értem igazán szerintem lappang itt valami a háttérben, jók voltak együtt. Érdekes volt egy ilyen típusú démon-agyal kapcsolatot látni.
„Mert a halhatatlanokat ezért nevezik halhatatlanoknak. Mert halhatatlanok. És pont.”
Inkább kérdőjel... Merthogy egy vámpír nagyon is meghal, rögtön a történetünk elején – és nem azért mert túl sokat napozott. Itt kezdődnek az igazi bonyodalmak, ugyanis az első számú gyanúsított a mi szukkubuszunk - bár elég hamar belátják, hogy nem lenne elég erős egy vérszívó megöléséhez, Duane-t pedig nem orgazmus közepette érte a halál, ráadásul a halhatatlanok immunisak is a szukkubusz-erőre.
Georgina nyomozásba kezd Jerome tiltása ellenére, a fődémon és Carter pedig nagyon titokzatosan viselkednek. Egyre közelebb kerül a titok felderítéséhez és a gyilkoshoz is, aki ráadásul egy idő után levelekkel bombázza a lányt. Aztán még egy támadás történik... majd még egy halott...
Lassan, de biztosan Georgie is összerakja a dolgokat, habár ez nem kis erőfeszítésébe és nem kevés kutakodásába kerül – az olvasónak pedig nem kevés türelmébe ez a kissé belassult gondolkodás.
Összességében egy nagyon szórakoztató, kikapcsolást nyújtó történet, tele humorral. Sokszor kaptam magam azon, hogy hangosan is felröhögök a poénokon, ami dögivel akad a könyvben – orvosi vizsgálatra várakozás és buszozás közben biztosan nem néztek teljesen épelméjűnek de hát ez kit érdekel?!. Egy fárasztó és nem éppen örömteli nap után pedig egyenesen megváltás volt az írónő alkotásában elmerülni. A könyv alapjában véve is olvastatta magát, minden szabad percemben olvastam legalább pár oldalt. Az elkövető kiléte ugyan elég hamar kitalálható, mégsem unalmas a cselekmény – még ha izgalmasnak nem is nagyon mondható, teljes mértékben élvezhető a történet. A karakterek (a fent nem említett mellékszereplőkkel együtt) jól kidolgozottak, a sztori jól van felépítve. Lassan, fokozatosan jutunk hozzá az információkhoz. Mead nem zúdít a nyakunkba mindent egyszerre, ami szintén egy jó pont nálam, legyen szó akár a szukkubusz-létről, akár a nephilimekről. A pasik és a randik ugyan „repkednek a levegőben”, romantikus szál nemigen van a könyvben, bár nekem nem is hiányzott. Hiába vagyunk bőven ellátva tesztoszteronnal teli hímekkel, néhány nem túl részletesen leírt pásztorórán kívül nem sok egyéb van, mély érzelmeket pedig igazán csak egy szereplő él meg, de az is csak a végén kerül előtérbe.
Összességében: 5/4
Borító: 5/4
Kedvenc karakter: Carter
Egyik kedvenc idézetem:
„Még a lába nyomát is imádom annak az embernek, de tényleg, és végtelenül odavagyok, hogy ma este láthatom. Alig bírok magammal, hogy végre este legyen, és találkozhassam vele. Felőlem el is rabolhatna, és a szexrabszolgájává tehetne, feltéve, hogy mindig enyém az első tiszteletpéldány a regényeiből.”
Ha érdekel, hogy a többi Mini-könyvklub tag milyen szabadon választott fantasy könyvet olvasott az utolsó fordulóban, ide kattintva megnézheted!
A többi MKK-os értékelésem pedig a "Mini-könyvklub" címke alatt találod!
