Eredeti mű: John Green – The Fault In Our Stars
Kiadó: Gabo
Megjelenés: 2014.
Műfaj: YA
Oldalszám: 295

Fülszöveg

Őszintén bevallom, hogy kétszer kellett elolvasnom a könyvet, mire úgy éreztem, hogy felfogtam minden sorát, és teljesen rá tudtam koncentrálni a történetre. De ez nem a könyv hibája volt, hanem az enyém – vagyis inkább a körülöttem zajló eseményeké (a részletekbe nem mennék bele, legyen elég annyi, hogy egy szerettemet elvesztettem nem sokkal az első olvasás előtt, ráadásul ebben a tumor, az áttétek és a tüdővizenyő nagy szerepet játszottak). .

„Ez a baj a fájdalommal. Megköveteli, hogy érezzék.”

A történet két fiatalról szól, akik kitartóan harcolnak a daganattal, és közben egymásra találnak.
A cselekményt Hazel szemszögéből kísérhetjük figyelemmel, E/1. személyben.
Hazel 16 éves, pajzsmirigy-rákos, áttétekkel a tüdejében. Szüntelenül oxigén-hiánnyal küzd – folyamatosan oxigén-palackra van szüksége a légzéshez. Elfogadta a sorsát. Nem depressziós, de a pesszimizmus nagyrészt jelen van gondolataiban.

„Gratulálunk, most már nő vagy! Úgyhogy halj meg!”

Augustus 17 éves, osteosarcoma-val, ami miatt egyik lábát elvesztette, de azóta tünetmentes. Optimistán tekint a világra, de betegsége megtanítatta vele, hogy a szép pillanatokat meg kell élni, a lehetőségeket ki kell használni, az egyszerű dolgoknak is örülni kell.

„Az oszteoszarkóma néha elvisz egy végtagot. Azután, ha tetszünk neki, elviszi a maradékot is”

Az igazat megvallva, nem is tudom, hol kezdjek bele az értékelésbe.. Érzelmek hullámvasútján vagyok még mindig a hatásától.. Lehet kicsit kusza lesz az értékelés menete..
Nagyon tetszett a könyv. Hol zokogtam, hol nevettem az „akasztófahumoron”, hol rácsodálkoztam szereplőink kitartására.
Hazel és Gus sok mindenben különböznek, mégis érezni, hogy összetartoznak, kiegészítik egymást. Már az első pillanattól érezni a köztük lévő izzást. Szerelmük lassan bontakozik ki, de érzéseik annál perzselőbbé válnak. Mégsem mondanám egy igazi romantikus könyvnek – nem tengtek túl az érzelgős gondolatok, pont annyit kaptunk belőlük, amennyi kellett.

„Tetszett Augustus Waters.. Tetszett, hogy professzor a Kissé Féloldalas Mosolyok tanszékén, és egyidejűleg Annak a Hangnak a tanszékén, amitől a Bőröm Igazibb Bőrnek Érzi Magát.”

A szülőkkel teljesen együtt tudtam érezni, sajnos tudom milyen, ha valakit nagyon szeretünk, de tudjuk, hogy el fogjuk veszíteni, mert a napjai meg vannak számlálva és félünk, hogy mikor következik be az elkerülhetetlen..

És van egy nagyon is szerethető mellékszereplőnk is: Isaac. Ő szintén 17 éves, szemrákban szenved.. Ő Gus barátja, de nagyon jól összebarátkozik Hazel-lel is. Végig jelen van, és hiányozna is, ha nem lenne ;)

Aztán jött a nem várt fordulat.. Itt meg kellett állnom pár pillanatra, mert aztán erre tényleg nem számítottam.. De nem fogok spoilerezni..

„Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte.”

Összességében egy humoros, ugyanakkor szívszorító történet fiatalokról, akiknek idejekorán kell szembesülniük az elmúlás gondolatával és a halállal.

Borító: 5/5 (A filmes borítósat vettem meg - bár a filmet nem látam - nekem tetszik :) de az eredeti is nagyon szép, főként az egyszerűsége miatt: 5/5)
Kedvenc szereplőm: Hazel és Augustus
Kedvenc idézet - azért, mert ez nagyon is valóságos:

„Meghalsz az életed közepén, egy mondat közepén”

Végezetül egy zene a könyvből: Hectic Glow - The New Partner
https://www.youtube.com/watch?v=ikMbotte-AQ

Jó olvasást, papírzsepit készítsetek!!
Köszönöm, hogy elolvastad :)