Kiadó: Athenaeum
Kiadás: 2013.
Műfaj: fantasy-disztópia
Oldalszám: 524

„Nem ölheted meg a halált. Létezik tűz, ami megperzselheti a Napot? Ki fojthatná vízbe az óceánt?”

Fülszöveg

Egy kis kitérő, mielőtt belekezdenék: Aki azért akarja elolvasni, mert J. K. Rowlinghoz hasonlítják meg a Harry Potterhez, az nagyot fog csalódni. Egyáltalán nincs köze egyiknek a másikhoz! Nem értem minek kellett vele és a sorozatával reklámozni ezt a könyvet.. Na de ennyit erről..

Ez a Könyv már elég sokszor szembejött velem a könyves bloggerek világában. Sok pozitív értékelést olvastam róla, gondolkoztam is rajta, hogy be kellene szereznem. Aztán a múlt héten rám vigyorgott egy Coop-ban mindössze 499Ft-ért, így muszáj volt elhoznom.. És milyen jól tettem.. Egyszerűen imádtam!!

Paige Mahoney egy 19 éves ír származású álomhacker – ahogy Ő nevezi magát – Scion Londonból (SciLo), az I-4-es körzetből. 2059-et írunk és mindent Scion irányít. A tisztánlátás és minden egyéb paranormális tevékenység bűnnek számít. Abnormalitásnak, betegségnek, kórnak tartják. SciLo erre a célra külön hatóságot hozott létre: az ÉBER-t és a NBER-t. A látókat üldözik, szigorú ellenőrzéseket tartanak, és ha valakit elkapnak, akár Szemfedél is lehet a büntetése..

„Természetesen a tisztánlátás minden formája hatóságilag tiltott tevékenység volt, amellyel pedig pénzt is lehetett keresni, az kimondottan bűnös dolognak számított. Külön kifejezés is létezett rá: ez volt a mímesbűn, a szellemvilággal folytatott kommunikáció, különösen anyagi haszonszerzés céljából. Az egész szindikátus a mímesbűnre épült.”

„A látók szerint a sors sújtotta őket világtalansággal, szerintük meg a mi nagy átkunk az, hogy látunk. Néha hályogosoknak is nevezték őket. Mindig is utáltam ezt a szót. Azt a hatást keltette, mintha valami nem stimmelne velük. Ami egy hangyányit képmutató, tekintve, hogy mi beszélgettünk a halottakkal.”

De kik is a tisztánlátók? Akadnak köztük: jövendőmondók, augurok, érzékelők, fúriák és sokan mások. Paige a „Hét Pecsét” bűnbanda tagja, ők jelentik számára a családot is. Tagjai nem mindennapi látók, a vezető - Jaxon próbálta a legértékesebb képességekkel rendelkezőket maga köré gyűjteni.

Egy nap Paige körözött személlyé válik és Sheol I-ben találja magát. Sheol I egy világtól elzárt börtönhöz hasonlítható talán leginkább. Itt a rephaiták uralnak mindent. A rephaiták bár kinézetre emberinek tűnnek, különleges képességekkel bírnak és halhatatlanok. A látókat szinte állatnak, az embereket még annyinak sem tekintik. A látókat szeretnék kiképezni, sereggé kovácsolni, hogy az emitákkal harcoljanak. Minden újonnan jött látó kap egy kiképzéséért felelős reph-et, aki a gazdája lesz. Igen, jól olvastátok, gazdája, mint egy állatnak.. Nem valami humánus faj.. A rephaiták vezetője a vérúrnő: Nashira Sargas – ő a főgonosz a történetben. Kegyetlen, rideg, egy cseppnyi emberség sincs benne.

 „– Kifejezetten érdekesnek találtuk az aurádat. Áruld el szépen, mi vagy te?
– Egy rejtély – válaszoltam. A pillantásától megfagyott bennem a vér.
– Jó hírem van a számodra, Paige Mahoney. – Nashira a mellette álló férfi karjára tette a kezét. – Felkeltetted a vérhitves figyelmét. Arcturus, a Mesarthim nagymestere úgy döntött, gazdád lesz.”

Innentől még jobban beindulnak az események. Mint minden elnyomásban, itt is felötlik a lázadás gondolata, közben elkezdődik a harc Arcturus és Paige között. Paige tanítása révén képessége tovább fejlődik, ami Nashira figyelmét is egyre jobban felkelti. Lassan megismerik egymást szereplőink, érdekes nézetek, emlékek és érzések látnak napvilágot. Olyan nem várt fordulatok várnak ránk, amikre gondolni sem mernénk.

„Perzselt a lélegzete. Lassan csókolóztunk. Ne hagyd abba, ne hagyd abba! Semmi másra nem bírtam gondolni, csak erre: ne hagyd abba. Végigsimított a csípőmön, a hátamon, szorosan magához ölelt. Éreztem súlyosan dobbanó szívverését. A ritmusát. A ritmusomat.”

Nem a szokásos fantasy világ és a szokásos karakterek szerepelnek a könyvben (vámpír, vérfarkas, varázsló, boszorkány..), de itt a bizonyíték, hogy nélkülük is lehet lélegzetelállítóan jó történetet írni e műfajon belül. A világ nagyon jól megírt, a szereplők jól kidolgozottak. Bár az elején sok az új információ és ismeretlen szó, lassan minden értelmet nyer, ha az ember „átverekszi” magát rajta, de ezzel együtt is egy csodás történet. Ez egy olyan könyv volt, amit nem tudtam letenni és nem tudok kiverni a fejemből. Folyton szereplőink sorsán kattog az agyam. Mi lesz az egyes szereplőkkel a történtek után? A szerelmi szál vajon kiteljesedik? És a másik? Mi lesz a Hét Pecséttel? Mi lesz a Scion következő lépése?

„Nem lehetek ilyen kegyetlen – mondtam. – Semmi sem rosszabb a befejezetlen történeteknél.”

Ezen az idézeten felbuzdulva pedig már a polcomon vár a történet folytatása ;)

Ha tudni szeretnétek milyen büntetés pontosan a szemfedél, mit csinál egy augur, vagy miért kell félni egy emitától, olvassátok el a könyvet ;) Garantáltan nem bánjátok meg, nekem KEDVENC lett ;) Jó olvasást!

Borító: 5/5
Összességében: 5/5*
Kedvenc szereplő: Arcturus *-*