Kiadó: Maxim
Kiadás: 2014.
Műfaj: NA, chick lit
Oldalszám: 460
„Pedig éppen a könyvek voltak a Föld legnagyobb ajándékai. Művészien egymás mellé sorakoztatott szavak, amelyek dallammá válnak, és képekké alakulnak. Fehér, üres papírlapok, amelyeken nagyobb világok kelnek életre, mint maga az univerzum. Világok, amelyek megigézik az embert, és mindent elfeledtetnek vele, ami körülötte van.
Az irodalom varázslat, és engem minden erejével fogva tart.”
Fülszöveg
Nem létezik olyan lány, aki elfelejtené, milyen is volt az első szerelem ezt senki sem tudja jobban, mint Emely. Hét év után találkozik ismét Elyas-szal, a jó megjelenésű, kedves, és világítóan türkizzöld szemű sráccal. Legjobb barátnőjének bátyja, aki már egyszer teljesen összezavarta az életét, és ezeket a sebeket még mindig mélyen magában hordozza. Emely teljes szívéből utálja őt. Sokkal inkább a rejtélyes, e-maileket író Lucára irányítja a figyelmét, aki az érzékeny és romantikus üzeneteivel megérinti a szívét. A két férfi különböző irányba tereli Emelyt, akinek el kell döntenie, melyik közülük, aki megmutatja neki az igazi énjét.
De vajon tényleg beleszerethet valaki egy ismeretlenbe, vagy jár egy második esély az első szerelmednek?
Ez a könyv a FUMAGA, avagy Fumax Maxim Gabo Wow ~ Újratöltve ajándékozás keretein belül került a birtokomba Ingrid jóvoltából. Mikor jelentkeztem az ajándékozásra és a fent említett kiadók könyveit nézegettem, szinte első körben került fel a polcomra ez a kötet. A borítóját imádom, a fülszövege rögtön megfogott - pedig nem nagyon vagyok oda a romantikusokért, chick lit pedig még nem akadt a kezeim közé eddig. Az egyik legvágyottabb kötet volt és kedvenc lett!
A történet nagyon jól van felépítve, hiába előre kitalálható jó pár dolog (pl. Luca kiléte) és még klisé is az egész, engem megvett magának! A szereplők és a cselekmény valósághűek, a történtek bármelyikünkkel megtörténhetnek (kivéve talán, hogy nem lenne mindenki olyan elviselhetetlen, mint Emely) és nekem pont ez tetszett benne. Kicsit még nosztalgiáztam is a könyv olvasása közben és után, eszembe jutott az első nagy szerelem, az első csók, az első hatalmas csalódás – és ez úgy ahogy volt, nekem tetszett!
„Azt mondtam, lefejezem? Nem, az túl ártalmatlan lenne. Uborkahámozóval fogom megnyúzni!”
Emely Winter karaktere nagyon megosztott. Először is imádtam a humorát, a szarkazmusát, a kitartását elvei mellett, ám pont ez utóbbi volt az is, ami kiverte nálam a biztosítékot. És már megint itt tartok, hogy kiakaszt egy ilyen „mánia”, amihez a főszereplő lány ragaszkodik és még mindig sérelmezi, pedig kiderül, hogy nem is úgy voltak a dolgok, ahogy azt mindenki elsőre gondolta. De persze Ő csak ezzel a kifogással tud előhozakodni minden egyes percben. Én meg minden ilyen bejelentésénél és gondolatánál szerettem volna jól megcsapkodni egy baseballütővel – mostanság úgy látszik, minden könyves csajszinak fa testápolót adnék legszívesebben. A végére már annyira utáltam, hogy szavakba sem tudnám önteni. Főleg a sátorozás utáni levelétől kaptam csaknem agyvérzést... Miért kellett ezt????
„– Kérlek, add, hogy jobban vezessen, mint ahogy jár…”
Elyas Schwarz viszont a szívem egyik csücske lett! Ismét növekedett általa a „könyves pasi háremem”! Vicces, aranyos, kitartó, határozott, szókimondó és a türkizzöld szemeiért én is odavagyok. Miért zöld szemű mostanság amúgy szinte minden álompasi? Nem spoilerezek szerintem, mert aki már az első e-mailt elolvassa – vagy max. a másodikat -, az tudja, hogy valójában Elyas Luca. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen indíttatásból határozott egy ilyen „titkos hódolós” e-mail-ezgetés mellett, milyen céljai voltak ezzel. Főleg, hogy ugyebár Elyas-ként is csapja Emily-nek a szelet. Mivel a kötet végéig sem fedte fel magát a lány előtt, szinte tűkön ülve vágyom a folytatásra! A sátorozás utáni üzenet után pedig szinte belebetegszem, hogy nem tudom, miként reagál majd Luca és egy személyes találkozó alkalmával mit tesz majd Elyas. Én mindenesetre abban reménykedem, hogy Emely nem keveset fog szenvedni „miattuk”! Nagyon is megérdemelné! Azt pedig csak remélem, ha már én nem tudom jól megcsapkodni, legalább Alex lesz olyan szíves és megteszi helyettem!
„– Mondd csak, Alex – kérdezte a húgát –, Emely tényleg mindig ilyen… nos… gátlásos?
(...)
– Na, igen – fejezte be Alex a töprengését. – Valószínűleg egyszerűen csak azért van, mert szűz.
(...)
– Miféle szart hordasz itt össze? – kérdeztem Alexet. De ő csak kuncogott. A többiek viszont úgy néztek ki, mintha nem tudnák, hogy nevessenek, vagy szánakozzanak.”
Alexandra Schwarz-ot, Elyas húgát emelném ki a mellékszereplők közül, Őt ugyanis imádtam! Ő az a tipikus hiperaktív, sohasem-akarok-felnőni kategória. Aranyos, vicces, locsifecsi, édespofa kiscsaj. Bár néha kiakasztja Emelyt, amiért tőlem nem egy, hanem rögtön +10 pontot érdemel minden ilyen alkalomért, nagyon jó barátnőnek mondanám, nem úgy, mint Emelyt. Mert igaz, hogy támogatja Alexet mindenben, de kissé sántít nálam ez a barátság, bár lehet én látom csak így. Alex mindenről beszámol Emely-nek, nincs titka előtte, Emely viszont nagyon is titkolózik – Elyas első, sok évvel ezelőtti csókja, a felé irányuló utálatának okai... -, amit én egy őszinte Legjobb Barátnő kapcsolatban lehetetlennek tartok. Szerintem, ha valaki egy ilyen barátnőben rálel a „másik felére”, az feltétlen bizalmat, őszinteséget és szoros kapcsolatot jelent. Már csak ezért is – ha végre mindez kiderül a folytatásban – remélem, hogy jól helyben hagyja a csajt...
„– Tulajdonképpen mit jelent a 69? – kérdeztem. – A nők számát, akik megvoltak? A helyezést? Vagy esetleg az IQ-dat? Én ez utóbbira tippelek.
– Mit szólnál a centiméterhez? – kérdezett vissza.
– Mit szólnál ehhez: fogd a bébiuborkádat és eredj tusolni!”
Összességében egy nagyon szórakoztató, kikapcsolódást nyújtó könyv volt számomra, amit elég nehéz volt letennem. Bár a cselekményen nincs mit ragozni: adott két fiatal, nem éppen boldog közös múlttal, akik újra találkoznak, a vonzalom pedig újjáéled, akár akarják, akár nem. Ehhez hozzájön még egy titkos hódoló, aki nem más, mint a "főfiúnk" - ezáltal kissé szerelmi háromszöges fílinge van a történetnek, legalábbis Emely szemén keresztül látva a dolgokat. Az állandó piszkálódás és a szerelmi kibontakozás mondható a fő szálnak, nincs benne semmi extra, mégis olvastatja magát a könyv.
Az írónő humorát imádom, karaktereink csipkelődésein és élcelődésein nagyon sokat röhögtem. Mivel erre a hónapra kiköltekeztem magam így várnom kell júliusig, de mihelyst megérkezik a fizum, már pakolom is a virtuális kosaramba a folytatást, mert egyszerűen ezt folytatni kell mielőbb!
Összességében: 5/5*
Borító: 5/5*
Kedvenc karakter: Elyas és Alex
Így a végére pedig ismét egy nyári zenét hoztam!
