Book-Loving Little Moth

Carina Bartsch - Cseresznyepiros nyár

Cseresznyepiros nyár 1.

2016. június 25. - LittleMoth

 

Kiadó: Maxim

Kiadás: 2014.

Műfaj: NA, chick lit

Oldalszám: 460

 

Pedig éppen a könyvek voltak a Föld legnagyobb ajándékai. Művészien egymás mellé sorakoztatott szavak, amelyek dallammá válnak, és képekké alakulnak. Fehér, üres papírlapok, amelyeken nagyobb világok kelnek életre, mint maga az univerzum. Világok, amelyek megigézik az embert, és mindent elfeledtetnek vele, ami körülötte van.
Az irodalom varázslat, és engem minden erejével fogva tart.”

cseresznyepiros_nyar.jpg

Fülszöveg

Nem létezik olyan lány, aki elfelejtené, milyen is volt az első szerelem ezt senki sem tudja jobban, mint Emely. Hét év után találkozik ismét Elyas-szal, a jó megjelenésű, kedves, és világítóan türkizzöld szemű sráccal. Legjobb barátnőjének bátyja, aki már egyszer teljesen összezavarta az életét, és ezeket a sebeket még mindig mélyen magában hordozza. Emely teljes szívéből utálja őt. Sokkal inkább a rejtélyes, e-maileket író Lucára irányítja a figyelmét, aki az érzékeny és romantikus üzeneteivel megérinti a szívét. A két férfi különböző irányba tereli Emelyt, akinek el kell döntenie, melyik közülük, aki megmutatja neki az igazi énjét.
De vajon tényleg beleszerethet valaki egy ismeretlenbe, vagy jár egy második esély az első szerelmednek?

 

Ez a könyv a FUMAGA, avagy Fumax Maxim Gabo Wow ~ Újratöltve ajándékozás keretein belül került a birtokomba Ingrid jóvoltából. Mikor jelentkeztem az ajándékozásra és a fent említett kiadók könyveit nézegettem, szinte első körben került fel a polcomra ez a kötet. A borítóját imádom, a fülszövege rögtön megfogott - pedig nem nagyon vagyok oda a romantikusokért, chick lit pedig még nem akadt a kezeim közé eddig. Az egyik legvágyottabb kötet volt és kedvenc lett!

 

A történet nagyon jól van felépítve, hiába előre kitalálható jó pár dolog (pl. Luca kiléte) és még klisé is az egész, engem megvett magának! A szereplők és a cselekmény valósághűek, a történtek bármelyikünkkel megtörténhetnek (kivéve talán, hogy nem lenne mindenki olyan elviselhetetlen, mint Emely) és nekem pont ez tetszett benne. Kicsit még nosztalgiáztam is a könyv olvasása közben és után, eszembe jutott az első nagy szerelem, az első csók, az első hatalmas csalódás – és ez úgy ahogy volt, nekem tetszett!

Azt mondtam, lefejezem? Nem, az túl ártalmatlan lenne. Uborkahámozóval fogom megnyúzni!”

Emely Winter karaktere nagyon megosztott. Először is imádtam a humorát, a szarkazmusát, a kitartását elvei mellett, ám pont ez utóbbi volt az is, ami kiverte nálam a biztosítékot. És már megint itt tartok, hogy kiakaszt egy ilyen „mánia”, amihez a főszereplő lány ragaszkodik és még mindig sérelmezi, pedig kiderül, hogy nem is úgy voltak a dolgok, ahogy azt mindenki elsőre gondolta. De persze Ő csak ezzel a kifogással tud előhozakodni minden egyes percben. Én meg minden ilyen bejelentésénél és gondolatánál szerettem volna jól megcsapkodni egy baseballütővel – mostanság úgy látszik, minden könyves csajszinak fa testápolót adnék legszívesebben. A végére már annyira utáltam, hogy szavakba sem tudnám önteni. Főleg a sátorozás utáni levelétől kaptam csaknem agyvérzést... Miért kellett ezt????

„– Kérlek, add, hogy jobban vezessen, mint ahogy jár…”

Elyas Schwarz viszont a szívem egyik csücske lett! Ismét növekedett általa a „könyves pasi háremem”! Vicces, aranyos, kitartó, határozott, szókimondó és a türkizzöld szemeiért én is odavagyok. Miért zöld szemű mostanság amúgy szinte minden álompasi? Nem spoilerezek szerintem, mert aki már az első e-mailt elolvassa – vagy max. a másodikat -, az tudja, hogy valójában Elyas Luca. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen indíttatásból határozott egy ilyen „titkos hódolós” e-mail-ezgetés mellett, milyen céljai voltak ezzel. Főleg, hogy ugyebár Elyas-ként is csapja Emily-nek a szelet. Mivel a kötet végéig sem fedte fel magát a lány előtt, szinte tűkön ülve vágyom a folytatásra! A sátorozás utáni üzenet után pedig szinte belebetegszem, hogy nem tudom, miként reagál majd Luca és egy személyes találkozó alkalmával mit tesz majd Elyas. Én mindenesetre abban reménykedem, hogy Emely nem keveset fog szenvedni „miattuk”! Nagyon is megérdemelné! Azt pedig csak remélem, ha már én nem tudom jól megcsapkodni, legalább Alex lesz olyan szíves és megteszi helyettem!

„– Mondd csak, Alex – kérdezte a húgát –, Emely tényleg mindig ilyen… nos… gátlásos?
(...)
– Na, igen – fejezte be Alex a töprengését. – Valószínűleg egyszerűen csak azért van, mert szűz.
(...)
– Miféle szart hordasz itt össze? – kérdeztem Alexet. De ő csak kuncogott. A többiek viszont úgy néztek ki, mintha nem tudnák, hogy nevessenek, vagy szánakozzanak.”

Alexandra Schwarz-ot, Elyas húgát emelném ki a mellékszereplők közül, Őt ugyanis imádtam! Ő az a tipikus hiperaktív, sohasem-akarok-felnőni kategória. Aranyos, vicces, locsifecsi, édespofa kiscsaj. Bár néha kiakasztja Emelyt, amiért tőlem nem egy, hanem rögtön +10 pontot érdemel minden ilyen alkalomért, nagyon jó barátnőnek mondanám, nem úgy, mint Emelyt. Mert igaz, hogy támogatja Alexet mindenben, de kissé sántít nálam ez a barátság, bár lehet én látom csak így. Alex mindenről beszámol Emely-nek, nincs titka előtte, Emely viszont nagyon is titkolózik – Elyas első, sok évvel ezelőtti csókja, a felé irányuló utálatának okai... -, amit én egy őszinte Legjobb Barátnő kapcsolatban lehetetlennek tartok. Szerintem, ha valaki egy ilyen barátnőben rálel a „másik felére”, az feltétlen bizalmat, őszinteséget és szoros kapcsolatot jelent. Már csak ezért is – ha végre mindez kiderül a folytatásban – remélem, hogy jól helyben hagyja a csajt...

„– Tulajdonképpen mit jelent a 69? – kérdeztem. – A nők számát, akik megvoltak? A helyezést? Vagy esetleg az IQ-dat? Én ez utóbbira tippelek.
– Mit szólnál a centiméterhez? – kérdezett vissza.
– Mit szólnál ehhez: fogd a bébiuborkádat és eredj tusolni!”

Összességében egy nagyon szórakoztató, kikapcsolódást nyújtó könyv volt számomra, amit elég nehéz volt letennem. Bár a cselekményen nincs mit ragozni: adott két fiatal, nem éppen boldog közös múlttal, akik újra találkoznak, a vonzalom pedig újjáéled, akár akarják, akár nem. Ehhez hozzájön még egy titkos hódoló, aki nem más, mint a "főfiúnk" - ezáltal kissé szerelmi háromszöges fílinge van a történetnek, legalábbis Emely szemén keresztül látva a dolgokat. Az állandó piszkálódás és a szerelmi kibontakozás mondható a fő szálnak, nincs benne semmi extra, mégis olvastatja magát a könyv.

 

Az írónő humorát imádom, karaktereink csipkelődésein és élcelődésein nagyon sokat röhögtem. Mivel erre a hónapra kiköltekeztem magam így várnom kell júliusig, de mihelyst megérkezik a fizum, már pakolom is a virtuális kosaramba a folytatást, mert egyszerűen ezt folytatni kell mielőbb!

 

Összességében: 5/5*

Borító: 5/5*

Kedvenc karakter: Elyas és Alex

 

 

Így a végére pedig ismét egy nyári zenét hoztam!

Summer

 

Summer Book Tag

Mert itt a nyár - megint ;)

Erre a Tag-re Dorkám hívott ki molyon, amit ezúton is köszönök neki!

1. Mutass egy nyárias borítójú könyvet!tul_szep.jpg

Ha a polcomról kell választani, akkor ez mindenképpen Carina Bartsch: Cseresznyepiros nyár c. könyve, amit a közeljövőben tervezek olvasni. 

Ha pedig bármilyen könyvet hozhatok ide, akkor ez Rácz-Stefán Tibor: Túl szépe, aminek szerintem igazi nyári stílusú borítója van - gondolom nem kell részleteznem, miért ;)

 

 2. Válassz egy (kitalált) helyet, ami tökéletes célpont lenne a nyári vakációdnak!

Ha kitalált, akkor mindenképpen Roxfort az úticél, majd hazafelé beugranék Alicante-be is azért!

Ha valós, akkor pedig London, Párizs, Dublin :)

a_tanitvany.jpg3. Nyári vakációra utazva egy repülőgépen ülsz. Olyan könyvet szeretnél olvasni, ami egész úton kitart. Melyik lenne ez?

Ha én egy repülőn ülnék, akkor az csak kényszerzubbonyba történhetne meg, bekötözött szemekkel és erősen bealtatózva...

Ha mégis, valami csoda folytán ép ésszel túlélnék egy felszállást és nem ájulnék el rögtön, szerintem Becca Prior: A tanítvány c. két kötetét vinném magammal. Bár még nem olvastam, a hossza kitartana és szerintem tetszeni fog a történet, ha végre belekezdek az olvasásába.

 

4. Nyári szomorúság gyötör – melyik vidám könyv csal biztosan mosolyt az arcodra?

Ide elég sok kedvencem fel tudnám sorolni, de most így friss olvasás után a Luxen sorozatot mondanám. Az első három köteten nagyon jól szórakoztam, szerintem bármilyen érzelmi hullámvölgyön átsegítenének Daemon és Katy csipkelődései.

5. Éppen a tengerparton ülsz, teljesen egyedül. Melyik könyves pasit szeretnéd magad mellé?

Most soroljam? Ezekre a kérdésekre és soha nem tudok csak egy pasit kiemelni... Nekem kész háremem van belőlük!

A nyerő hatos számomra: Jericho Barrons, Daemon Black, Jace Wayland, Arcturus Meshartim, Cash Davenport és Jacob Black :)

magnus_bane.jpg6. A fagyizás mellé dukál egy menő haver is! Melyik kitalált karakter lenne a legjobb haverod?

Minden kétséget kizáróan Magnus Bane-nel szórakoznék a legjobban ;)

Egy boszorkánymesterrel biztosan minden izgalmasabb lenne ;)

 

7. Add tovább a nyári őrületet – hívj ki más bloggereket is a tagre!

Az én kihívottam Noémi, az Egyszer volt... könyves blog bloggerinája :)
Ha valakinek még megtetszett, vigye nyugodtan :)

Ha már nyár, így a végére egy nyári zene dukál: Road - Megint nyár ;)

J. L. Armentrout - Obszidián

Luxen 1.

 

Kiadó: Könyvmolyképzőluxen.jpg

Kiadás: 2015. (harmadik kiadás)

Műfaj: YA, fantasy, sci-fi

Oldalszám: 422

 

 

 

 

 

„– Obszidián – magyarázta sietve. – Vulkáni üveg. Nagyon éles, bármit átvág. Ezen a bolygón rajtunk kívül ez az egyetlen dolog, ami elpusztíthat egy arumot. Ez az ő kryptonitjuk. ”

luxen_obszidian.jpg

 

 

Fülszöveg

Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…

Az Árnyak után nem volt kérdéses, hogy nekem bizony folytatnom kell a Luxenekkel való ismerkedésem, így májusban el is olvastam az első igazi „Daemon-sztorit” is. Abszolút gyorsan haladtam vele, ismét valami csodásat alkotott az írónő, és persze Daemon is hozzátett ehhez, nem is keveset. Ha csak volt egy kis időm, már olvastam is, nem számít, hogy ez miatt még a buszon is majdnem fent felejtettem magam, vagy hogy majdnem odaégett miatta a vacsi na jó, ez utóbbira nagyon nem vagyok büszke, egyszerűen letehetetlennek bizonyult a könyv.

“– A bátyám beleszeretett egy emberbe… és most mindketten halottak.”

Ismét egy tipikus Rómeó és Júlia történettel indulunk, akárcsak a Shadows-ban, de ez még így egymás után olvasva a két könyvet sem volt zavaró. Vagy én szeretem még mindig túlságosan az ilyen felépítésű tinitörténeteket, vagy valamit nagyon tud az írónő. Itt is jön az új lány, Katy, ám ezúttal közvetlenül a szomszédba, ismét jönnek a szikrák, meg a kémia, de persze Dawson esete után Daemonnek és a többi luxennek nem akaródzik elfogadni még csak látótávolságban sem egy ember közelségét, kivéve az örök buzgó, csupa szív Dee-t. És persze nem annyira letargikus a könyv vége sem, mint az előzménykötetnél.

Arra vágytam, amiben a szüleimnek lehetett része: halhatatlan szerelemre, ami erős és őszinte. Holmi rám tapadt földönkívüli kötelék nem elég.”

Katy Swartz az új lány a szomszédban. Barna haj, nagy szürke szemek, teltebb idomok – egy átlagos 17 éves. Az érdeklődési köre viszont kicsit “izgalmasabb”: szeret kertészkedni és olvasni, ráadásul a “Katy Kattant Könyvkuckója” könyves blogot írja. Mindezek ellenére bevallom, Katy sehogy sem tudta belopni magát a szívembe. A beszólásai ugyan nagyon is tetszettek, meg hogy nem nagyon hagyja magát és kitart az elhatározásai mellett, de ennyi. A könyv nagy részében általában idegesített valamelyik “jajj, szegény én” önsajnálatával és döntésképtelenségével. Mert addig oké, hogy Daemon egy segg és csak azért mert szexi zöld szemei meg irtó jó teste van nem fut rögtön a karjaiba, de kész cirkusz volt, amit sokszor a gondolatain keresztül elénk tárt. Főleg az ominózus első beszélgetést, mikor is Daemon tényleg egy oltári nagy bunkó volt vele. Mivel mindezeket azért mondta, hogy elüldözze Katy-t, mielőtt megismétlődne a múlt és ráadásul ezt később Katy is nagyon jól tudta, és még így is ezen lovagol a 400. oldalon, nem kicsit verte ki nálam a biztosítékot. A “kötelék-mániája” pedig egyenesen dühkitöréseket okozott számomra (Nem, nem fogok spoilerezni a még esetleges luxen-szűzek miatt).

Szóval a seggfejnek neve is van. Daemon. Illik rá.”

Daemon Black egy igazi szívtipró.

luxen_daemon.jpg

Gyönyörű zöld szemek, kidolgozott test, napbarnított bőr. A stílusa viszont... Egy igazi, hatalmas bunkó, de engem akkor is megnyert magának! Imádtam a beszólásait, a gúnyos megjegyzéseit, a humorát és a stílusát úgy, ahogy volt – lehet ez annak köszönhető, hogy mióta az eszemet tudom fiú barátaim voltak leginkább és vannak többségében a mai napig is, meg a 6 év pult mögött töltött idő, ahol nagyon is hozzászoktam az efféle csipkelődésekhez. A lényeg, hogy egy új kedvenc szereplőt avattam! Nagyon jól kidolgozott és szerethető a karaktere. Elég bunkó és egoista, de mindezek mellett gondoskodó, védelmező és mélyebb érzelmekkel rendelkezik, mint azt elsőre gondolnánk.

És az én húgomnak senki sem állhat ellent. Olyan, mint egy francos köteg napsütés.”

Dee Black egy szintén nagyon erős és szerethető karaktere a könyvnek. Kissé hóbortos, vicces, őszinte (már amennyire ezt megteheti) és túlpörgött csaj. Tetszett a nyitottsága Katy felé, a Daemonnal való kapcsolata és szócsatáik, a “piros pont rendszere”. Örültem, hogy jóval nagyobb szerepet kapott, mint egy kisebb mellékszereplő és jobban megismerhettem. Nagyon jót tett a történetnek a jelenléte, színesebbé, érdekesebbé tette.

Kapunk még néhány szerintem nagyon jól kidolgozott mellékszereplőt, kisebb-nagyobb jelenléttel a sztoriban – így visszagondolva a Shadow-ra, onnan nagyon is hiányoztak ezek a karakterek, túlságosan is a két főszereplő volt előtérbe helyezve.

“– Nem tudom. Úgy értem, nem beszéltük meg. Szó szerint rögtön utána elrohant, és azóta se csinál mást, csak bökdös a tollával.
– Alighanem azért, mert valami mással szeretne bökdösni – vágta rá Lesa szárazon.”

Itt van rögtön Carissa és Lesa. Két átlagos csaj, akik nagyon különbözőek mégis a legjobb barátnők. Tetszett a köztük lévő kontraszt, hogy szinte kiegészítik egymást, ráadásul a humorukat is nagyon bírtam. Aztán a többi luxen is nagyobb szerepet kap. A Tompson ikreket és Matthewt is jobban megismerhetjük. Bár nem kedveltem meg minden luxent, jó volt kicsit közelebb kerülni hozzájuk.

Összességében egy nagyon vicces, izgalmas és jól megírt történet. Mint már a bejegyzés elején említettem, szinte lehetetlenségnek bizonyult letennem a könyvet, a végén lévő csavar pedig – a Baruckkal folytatott harc – nagyon meglepett, még csak hasonló fordulatra sem számítottam. Tetszettek a harcok az arumokkal, ezen csaták leírása, és az arumokról is többet tudhatunk meg. Az elejétől végéig fent tartotta az érdeklődésem és kijelenthetem: én is Daemon-fan lettem! Még szerencse, hogy az Obszidiánnal együtt az Ónix is a polcomra került – amit már el is olvastam -, mert rabul ejtett a sztori és rögtön tovább is akartam olvasni.

Összességében: 5/5*
Borító: 5/5 (PT fan is lettem asszem :P)
Kedvenc szereplő: Daemon és Dee


Így a végére ezúttal egy DreamCast-et hoztam, ha már úgy is elkeltek a filmes jogok, a forgatókönyv írását pedig már elkezdték - mi, rajongók pedig csak reménykedhetünk ;)

Mit gondoltok? Mely szereplőkkel értetek egyet és melyikről gondoljátok, hogy még csak a közelében sincs annak, ahogy Ti elképzeltétek?

 

süti beállítások módosítása