Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2015.
Műfaj: YA, fantasy, sci-fi
Oldalszám: 208
„– Nem lehetetlen. Semmi sem az.”
Fülszöveg
Dawson Black mindenre számított, csak Bethany Williamsre nem. Egy luxen, vagyis egy földre szállt idegen számára a földi lányok, nos…, érdekesek. De mivel a luxeneknek titokban kell tartaniuk valódi kilétüket, őrültség lenne beleszeretni az egyikbe.
Veszedelmes. Kísértő. Tilos..
Bethany nem tagadhatja le a közte és Dawson közt azonnal létrejött kapcsolatot. És bár nincs szüksége a szerelem bonyodalmaira, mégsem tud távol maradni tőle. Valahányszor összenéznek, Bethany beleszédül.
Elbűvölte. Vonzza. Szereti.
Dawson titka megváltoztatja Bethany életét… és veszélybe is sodorja a lányt. De még Dawson sem tehet kockára mindent egyetlen emberlányért. A sors azonban elkerülhetetlen… akárcsak a szerelem.
Mivel már szinte mindenhol Daemon Black-be ütköztem, a Luxen sorozat felkerült a kívánságlistámra Molyon, ahol még egy hónapot sem csücsült, a KMK ajándékozás keretén belül a birtokomba is jutott ez az előzménynovella. Ez igazából nem Daemon története tudom, de – így olvasva az Obszidiánt és azóta már az Ónixot is – mindenképpen örülök, hogy ezzel a kötettel kezdtem a sorozatot. Jobban tudtam mit mihez kötni a további részekben, de azokról majd egy másik értékelésben!
Mielőtt azt gondolnátok, nem, nem vagyok marslakó, hogy még csak most ismerkedtem meg a luxenekkel, csak valahogy eddig mindig elsiklottam Daemonék története mellett.
Már egy hónapja elolvastam ezt a kötetet, de sajnos eddig még nem volt igazán időm az értékelésére. Most a jól megérdemelt szabimnak hála, az olvasás mellett a blogra és a véleményekre is jóval több időm jut.
„Nincs is olyan, hogy reggel felkelsz, és minden rendben van, aztán néhány pillanat, és tönkrezúzzák az életed.”
Az alaptörténet a tipikus „YA Rómeó és Júlia” sztori: Érkezik egy új lány az iskolába, akire az iskola egyik legnépszerűbb szívtiprója szemet vet, persze már rögtön az első pillanatban. Természetesen nem olyan egyszerű a helyzetük, hiába repkednek azok a bizonyos szikrák közöttük, ugyanis szerelmük nem éppen elfogadható mások szemében. Elég sok sztori alapja ez, mondhatnánk akár klisének is, de ez egyáltalán nem érződik ebben a könyvben. Az írónő nagyon jól bánik a szavakkal és a történetvezetéssel, így mintha egy egyedi történet formálódna a szemünk előtt. Bár Happy Endre ebben a könyvben sem kell számítanunk...
„(…) az igaz szerelem bármit legyőz.”
Két főszereplőnk, Dawson és Bethany szemén keresztül szemlélhetjük a dolgok történését, E/3-ben. Kicsit mindig idegenkedem ettől a szemszögtől, de ebben a könyvben ez abszolút nem zavart. A szereplők nagyol jól kidolgozottak, mindkét fő karakterünk a szívemhez nőtt, bár Beth-szel nem mindig tudtam azonosulni, néha még idegesített is kicsit.
„– Gondolok valamire – szólalt meg Dawson rekedten.
– Mire?
– Rád. Rám. Együtt. Úgy értem, együtt járni. Együtt lenni. – Elhallgatott, aztán felnevetett. – Nahát! Azt hiszem, ennél bénábban még senki sem kérdezett meg egy lányt, hogy akar-e a barátnője lenni.”
Dawson egy igazi álompasi! Nem csak helyes a gyönyörű zöld szemeivel, de vicces, okos, aranyos, romantikus és gondoskodó is. Nem értettem egyet minden lépésével ugyan, lehetett volna kicsit körültekintőbb a „karácsonyfaégő-effektusoknál”, de ezt a szerelmi vakság számlájára írtam és mindezekkel együtt belopta magát a szívembe. Egy dolog felett viszont nem nagyon tudok napirendre térni: Daemon és Dee – még ha az elején voltak is ellenérveik, kifogásaik a luxen-ember kapcsolattal szemben - mindenben támogatták Őt és Beth-t, Dawson mindezek ellenére olyan dolgokat nem osztott meg velük, amik... hát... nem spoilerezem el azoknak, akik esetleg még mindig Luxen-szűzek, hogy hová vezettek. Alakulhatott volna másképpen is ez a történet.
Bethanyt egy átlagos lánynak mondanám leginkább. Szépnek szép, okosnak okos, de nem nagyon tudok így visszagondolva többet felidézni róla. Ez nem azért van, mert nincs jól kidolgozva a karaktere, csak olyan hétköznapi csajszi és pont. Többször előfordult, hogy nem értettem egyet a gondolkodásával és tetteivel, néha idegesített is kicsit egy-két megmozdulásával, de mindezek ellenére egy nagyon szerethető karaktere a könyvnek.
„A következő kérdése Daemonre vonatkozott, de őt leírni nagyjából annyira volt könnyű, mint elkerülni a taposóaknákat egy csata közben, a fronton.”
Már ebben a kötetben feltűnnek Dawson ikertestvérei: Dee és Daemon, de szimpla mellékszereplőként vannak csak jelen a történetben, akárcsak a másik luxen iker-hármas: Ash, Adam és Andrew. Kicsit hiányérzetem is van miattuk, de ezt nem igazán tudom, hogy minek a számlájára írjam. Arra, hogy a másik két kötetben igenis főszereplőként vannak jelen (legalábbis Daemon és Dee), és a többieknek is jobban fel van építve a jelleme; vagy csak „keveslem” kicsit a főbb karakterek számát. Egy kicsivel több jelenlétet el tudtam volna képzelni, legalább Dawson testvéreitől.
„Ó, jóságos gumicukor!
Egy arum.”
Tetszett, hogy egy, illetve két új fajjal ismerkedhettem meg a fantasy világban. Imádom a vámpírokat meg vérfarkasokat, de ahogy anno üdítően hatott rám a rémálom, mint faj megjelenése, most is örültem, hogy valami újjal találkozhatok. Bár ha a sci-fi vonatkozást nézem, akkor is nagy a boldogság, mivel azért nem minden nap találkozunk ott sem fény- és árnylényekkel – bár lehet, itt csak az én sci-fi ismeretem a nagyon hiányos...
A luxenek és arumok története nagyon érdekes, a származásuk, a születésük, a valódi és felvett alakjaik, a sebezhetőségük, a „fegyvereik”, minden nagyon jól átgondolt és kitalált, mintha tényleg egy valóságos fajról beszélnénk. Tetszett a kontraszt, ami köztük volt: a fény és a sötétség, mint eredeti formájuk, hogy a luxenek hármasával, az arumok pedig négyesével születnek.
Összességében egy nagyon érdekes, szórakoztató, izgalmas, humoros, a végén pedig igazi szívet összetörő történet. Kicsit egy érzelmi hullámvasút volt számomra, de vagy nagyon jókor olvastam, vagy az ilyen hullámvasút a nekem való olvasmány.
Összességében: 5/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplőm: Dawson
Ha már book trailer-t nem találtam a könyvhöz, sem más használható videót, gondoltam azért hozok egy zenét így a végére, úgyis többen írtátok, hogy kíváncsiak vagytok rá, miket hallgatok ;)
Az egyik kedvenc előadóm: Lindsey Stirling, a dal címe pedig stílszerűen, Shadows ;)
Ugyanezen csere kapcsán birtokomba jutott Charlaine Harris: True Blood sorozatának első három kötete: az Inni és élni hagyni, az Élőhalottak Dallasban és a Holtak klubja – a 4. rész, a Vérszag pedig már folyamatban van, ugyanattól a molyocskától ;) Aztán majd szép sorjában a többi is ;) A True Blood újdonság lesz, a filmsorozat egyik legjobb barátnőm kedvence volt anno, így abból pár részt megnéztem vele együtt, de a könyvekkel eddig teljesen szűzi volt a kapcsolatom. Nemsokára legalább az első részére sort szeretnék keríteni, de persze ember tervez...
Kresley Cole: Vámpíréhség