Ezt a könyvet egy kedves Moly választotta nekem a szinte véget nem érő kívánságlistámról, ezúton is nagyon köszönöm neki!! Imádtam!! *-*

Kiadó: Kossuth
Kiadás: 2012.
Műfaj: fantasy
Oldalszám: 394

A borítóval kezdem, mert szerintem valami eszméletlenül gyönyörű! És ez a kék szín *-* Azt mondjuk nem értem még most sem, hogy a kék hajból hogyan lett kék álarc – még az álarcos bál jelenet után sem -, de így is rajongok érte!

Fülszöveg

„A remény nagy erő. Talán nincs benne valóságos varázs, de ha tudod, hogy mit remélsz a legjobban, és ez fényként világít benned, képes vagy megvalósítani. Majdnem olyan, mint a mágia.”

Karou egy kék hajú 17 éves lány, aki művészeti iskolába jár. Iskolába, mint a többi vele egykorú átlagos tinédzser – csakhogy Ő nem az. Hogy ki is Ő valójában, azt Karou maga sem tudja. Amit tud: hogy gyermekkorában elhagyták, a családja pedig négy kimérából áll. Ők Kénkő, Yasri, Issa és Twiga. Kénkő a kívánságkereskedő fogadta be és nevelte fel, de semmit nem hajlandó elárulni a lánynak sem múltjáról, sem Másuttról és az onnan nyíló titkos ajtóról. Másutt Kénkő boltja, ahol fogak és kívánságok cserélnek gazdát. Karou itt nőtt fel és itt is dolgozik – Kénkő küldetésekre küldi őt.

„Dolgozom. Szerinted miből élek? Esővízből és ábrándokból?”

Akiva egy szeráf – egy angyal -, akit harcosnak, kegyetlen katonának nemzettek és neveltek. Már kinézete alapján sem a megszokott angyal: eszméletlenül gyönyörű, tetoválások borítják itt-ott, a szárnyai pedig lángolnak, mintha tűzből lennének. Eléggé titokzatos személyiség, nem sok mindent tudunk meg róla. Talán kicsit a visszaemlékezéseiből – amik nekem nagyon tetszettek -, és így érthető is, hogy miért olyan, amilyen.
És, hogy milyen is Ő?

„Az emberek egy magas és gyönyörű fiatalembert láttak – lélegzetelállítóan gyönyörűt, amilyet ritkán látni a valódi életben –, aki a ragadozók kecsességével mozgott közöttük, és annyi figyelemmel sem méltatta őket, mintha szobrok lettek volna az istenek kertjében. (…) Bármilyen gyönyörű volt, nehéz volt elképzelni, hogy elmosolyodik.”

Akiva két társával, Hazael-le és Liraz-zal megjelenik a Földön, nem kis felfordulást okozva az embereknek. Van, aki jelnek tartja az angyalok megjelenését, de sokan félnek is tőlük. Ezzel egy időben a világ minden pontján rejtélyes égetett kézlenyomatok jelennek meg a legkülönbözőbb ajtókon. A szemtanúk története szerint pedig szárnyas árnyékú, nem földi szépségű emberek jelennek meg körülöttük. Karou közben pedig próbálja kideríteni, hogy honnan jött és ki is ő, mi is ő valójában. Aztán egy este kereszteződnek útjaik és.. „Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. A történet nem végződik jól.”

A szeráfok ősidők óta a kimérák ellenségei, szinte mindig háborúban álltak egymással. Ennek a háborúnak a történetét kísérhetjük szemmel ebben a könyvben. Tele titkokkal, szerelemmel, ármánnyal és humorral.

„Feltetted-e valaha magadnak a kérdést, hogy a szörnyek csinálják a háborút, vagy a háború csinálja a szörnyeket?”

A könyv: Mindkét fő karakter nagyon jól kidolgozott és szerethető, ahogy a mellékszereplők nagy része is be tudja lopni magát az olvasó szívébe, főleg Kénkő és Zuzana.
Prága és a többi helyszín leírása olyan csodálatosan megírt és részletes, hogy az ember úgy érzi, Ő maga is ott jár.
A könyv egyszerűen olvastatta magát, alig bírtam letenni. A visszaemlékezések – mind Akiva, mind Madrigal emlékei – nagyon jót tettek a történetnek, sok mindent megértünk általuk. A függővégbe viszont belehaltam szerintem.. A folytatást muszáj minél előbb beszereznem ;)

„Mi vagyunk a kezdet.”

Borító: 5/5
Összességében: 5/5
Kedvenc karakter: Karou, Kénkő és Akiva

Egyik kedvenc idézet:

„A Kívánságkereskedő hangja olyan mély volt, mintha csak a hang árnyéka lett volna: sötét rezgés a hallás legalsó tartományában.
– Nem sok szabályt ismerek, amelyek szerint élni kell – mondta. – De mondok egyet. Egyszerű. Ne tégy magadba semmi szükségtelent. Se mérget vagy vegyi anyagokat, se füstöt vagy gázt vagy alkoholt, se éles tárgyakat, se lényegtelen tűket – drogot vagy tetoválást – és… lényegtelen hímvesszőket se.
– Lényegtelen hímvesszőket? – ismételte Karou, akit bánata ellenére mulattatott a kifejezés. – Miért, van lényeges is?
– Amikor eljön a lényeges, tudni fogod – felelte Kénkő. – Ne fecséreld el magad. Várj a szerelemre.”

Jó olvasást a könyvhöz!