Kiadó: Kossuth
Kiadás: 2014
Műfaj: fantasy
Oldalszám: 374
Fülszöveg
„Egyszer volt, hol nem volt, hogy egy angyal és egy ördög törőcsontot tartott a kezében.
Amikor a csont kettétört, a világ is két részre szakadt.”
Először is csalódásomról írnék egy pár gondolatot, ami nem más volt, mint a borító. Az első rész gyönyörű, keménytáblás, védőborítós.. A második puhatáblás és méretben sem passzol a trilógia első kötetéhez. Most ezt nem igazán értem.. Miért nem lehet egy sorozat köteteit ugyanolyan kiadásban megjelentetni?! Annyira furán néz ki a polcon a kettő egymás mellett, mintha egy Harry Potter kötet mellé egy zsebkönyvet raknék..
De nem is dühöngök tovább, nézzük a tartalmat.
Az első kb. 100-120 oldalon nagyon nehezen verekedtem át magam. Annyira visszaesett a történet és az írás minősége, hogy szinte attól féltem, félbe kell hagynom a könyvet, mert ezt én nem fogom tudni végigolvasni. 15-20 oldalanként haladtam a történettel, ami elég elkeserítő, de egyszerűen nem tudtam többet elolvasni belőle egyhuzamban. Vártam, hogy a következő oldaltól vagy fejezettől biztosan jobb lesz - de nem lett.
Talán ezért is kellett majd’ egy hónap a befejezés után - az időhiányon kívül -, mire végre eljutottam ide, az értékelés megírásáig. De jelentem, sikeresen átkecmeregtem a könyv elején lévő töltelékszövegen és örülök, hogy sikerült.
Az események lassacskán azért beindulnak és néhány csavar és meglepetés is éri az olvasót. A vége felé már nem az olvasása, hanem a nem olvasása jelentette a kihívást.
A szeráfok és kimérák háborúja még nem ért véget - és úgy tűnik, soha nem is fog. A szeráfok szinte az egész kiméra fajt kiirtották, de azért akadnak túlélők, akiket a bosszú hajt. Kénkő ugyan halott, de a Visszatérő Lelkek testét az új Feltámasztó, Karou kezei alkotják újra..
A két fél kegyetlenebbnél kegyetlenebb tetteket és mészárlásokat követ el a másik ellen, amiért az ellenfelet okolja mindkét tábor. Az eseményeket két agresszív, könyörtelen és lelketlen vezér irányítja, ám e tettekkel nem ért mindenki egyet. Vajon sikerül a könyörtelen vezetőket eltenni az útból vagy soha nem ér véget a mészárlás?
Háború. Vér. Kegyetlenség. Könyörtelenség. Halottak. Összetört szívek. Magány. Fájdalom. Lázadás.
A kép Pinterestről származik
Ebben a részben Karou személyisége igencsak megosztott. Hol meg tudtam volna fojtani, hol pedig „megdicsértem”, ha épp észhez tért. Valahogy az első részben jobban kedveltem a karakterét. A „kedvenc-karakter listámról” mindenesetre lecsúszott.
„Most már mindent láttam. Az Élő Árny, amint csirkét utánoz”
Akiva nagy hatást gyakorolt rám, többet megtudhatunk a múltjáról és érzéseit is jobban megismerhetjük. Kicsit emberibbé, szerethetőbbé válik, mondjuk én a titkaival együtt is kedveltem már a bevezető kötetben is. Végre kimutatja érzéseit és megnyílik a testvérei és az olvasók előtt is.
„– Tudod, hogy a Rómeó és Júlia végén Júlia felébred a kriptában, és Rómeó már halott? Azt hitte, hogy Júlia meghalt, és öngyilkos lett a lány mellett.
– Igen. Hátborzongató.
– Képzeld el, hogy Júlia felébred, és Rómeó még mindig él, de… – Nagyot nyelt, hogy ne remegjen a hangja. – De megölte Júlia egész családját. És porig égette a városát. És meggyilkolta, rabszolgaságba hajtotta a népét.
Zuzana csak hosszú szünet után, nagyon halkan szólalt meg.
– Ó.”
Új kedvenc karaktert avattam! Zirit. Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem a „kis” kirin nagymértékben hozzájárul a történet és cselekmény sikeréhez. Szinte az első pillanattól kezdve éreztem, hogy ezzel a karakterrel kell kezdenie valamit Laini-nek, hogy kerek legyen a történet. Szerencsére így is lett és Ziri kulcsfontosságú szereplővé nőtte ki magát. Tetszett, hogy kitart Karou mellett és az önfeláldozása..
„– Tudom, ki vagy – suttogta szenvedélyesen. – Tudom. És veled vagyok, Ziri. Látlak.
(…) Ziri átölelte, és úgy dajkálta, mintha Kaoru lenne a világ végső reménye. És talán az is volt.”
Összességében: 5/4,5 - azért így is kedvenc lett a történet
Borító: 5/3,5 (szép lenne, ha összeillene az első kötettel)
Kedvenc karakter: Akiva és Ziri
Mindenesetre várom a folytatást, remélem még idén elolvashatom :)
