Kiadó: Animus

Műfaj: disztópia

Oldalszám: 238

„Réges-réges-régen… ”

Fülszöveg

A 12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát…

A könyv a Mini-könyvklub 4 első havi olvasása keretében került a kezeim közé, ugyanis nagy örömömre ismét sci-fi, disztópia témakörben olvasunk. Nagyon megszerettem az ezekben a műfajokban írt könyveket, így nem kérdés, hogy a harmadik kör végén többek között erre is szavaztam.

Jó érzés nagyjából egyazon időben együtt olvasni a többi bloggerrel/taggal és „együtt” értékelni a választott könyveket. Többször megesett, hogy bár meg nem fordult volna a fejemben, hogy az adott könyvre csak rá is nézzek, mégis pozitívan csalódtam a nagy többség választásában – gondolok itt például a Metro 2033-ra vagy a Tövisek hercegére. A többiek értékelését pedig nagyon jó érzés olvasni, akár teljesen egyetértek vele, akár épp teljességgel el nem tudom képzelni, hogy ugyanazt a könyvet olvastuk volna.

Na de jöjjön a könyv! Valószínűleg eléggé SPOILEResen...

Nagyon vegyes érzelmekkel álltam neki az olvasásának. A filmet nem láttam, a könyv néha szembejött velem Molyon, de ez egy olyan könyv volt ismét, amibe magamtól biztosan nem kezdtem volna bele. Egyik borítója sem fogott meg, a fülszövegét olvasva sem éreztem késztetést rá, hogy bizony nekem ezt el kellene olvasnom valaha is. Nem is vettem meg a könyvet – ami nálam nagy szó -, kölcsönpéldányt olvastam és még mindig nem tudom eldönteni, elolvassam-e a sorozat további részeit.

A történetet Jonas szemszögéből kísérhetjük figyelemmel, E/3-ben. Nem igazán tudtam azonosulni főszereplőnkkel, szinte távolságtartóan olvastam a belső monológjait, gondolatmenetét is. Nem mondom, hogy negatív karakter lenne, vagy nem szerethető, de az én szívemhez nem nőtt hozzá, ahogy semelyik másik szereplőnk sem.

Jonas egy tizenkettes A-nemű, vagyis egy  12 éves fiú. Már itt gondjaim akadtak a dolgokkal. Minek betűkkel jelölni a nemeket és miért nem években számolunk? Na de mindegy... Kötelességtudó, bátor, érdeklődő gyerek, mégsem tudtam igazán megszeretni. Mintacsaládban él, mintaszülőkkel és mintakishúgával. Lehet ezért nem nőtt a szívemhez egyikőjük sem, túl „minta” ebben a világban mindenki – a családok, a barátok, az emberek.

„Minden családegységnek két gyerek járt egy A-nemű és egy B-nemű. A szabály egyértelmű és világos volt.”

Minden családegységben van két szülő és egy A-nemű illetve egy B-nemű gyermek. A szülők igényt nyújthatnak be gyermekekre, és az Egy ceremóniáján – jobb szó híján – kapják meg a felügyeletüket. A gyerekek nem a családokba születtek, hanem a szülőanyák beosztásban lévő B-neműek szülték őket. Ez a pont volt az, ahol nem kicsit fogtam a fejem. El nem tudnék képzelni egy ilyen világot... Az esti kötelező érzésbeszámolókkal, vagy reggeli álombeszámolókkal már végképp nem tudtam mit kezdeni – néha néztek volna nagyokat szüleim, ha beszámoltam volna egyes álmaimról...

Minden év decemberében megrendezik a ceremóniákat, ahol is a gyerekek bizonyos dolgokat és jogokat kaphatnak. Például az Egy Ceremóniáján, mint említettem fentebb, a gyerekek szülőket kapnak, a Hét Ceremóniáján elöl gombos kabátot (itt kapják meg az önállósághoz való jogot, persze csak „kicsiben”), a Nyolc Ceremóniáján zsebes kabátot (itt tulajdonjoghoz jutnak a zsebek által) és önkéntes munkákat vállalhatnak, a Kilenc Ceremóniáján biciklit kapnak és még sorolhatnám.

„JONAS AZ EMLÉKEK ŐRZŐJE
1. Minden nap tanítás után menj egyenesen az Öregek Háza mögötti Hátsó szárnyba, és jelentkezz a recepciósnál.
2. A napi kiképzés után menj egyenesen haza.
3. A tapintatosságot előíró szabály mostantól nem vonatkozik rád. Tetszésed szerint bárkitől bármit kérdezhetsz, és kérdéseidre választ is fogsz kapni.
4. Kiképzésedről a közösség egyetlen tagjával, még gondviselőiddel vagy a döntéshozókkal se beszélj.
5. Mostantól nem számolhatsz be az álmaidról.
6. Gyógykezelést ezentúl csak a kiképzéstől független betegség vagy sérülés esetén igényelj.
7. Nem kérvényezheted az elbocsátásodat.
8. Hazudhatsz. ”

Jonas épp a Tizenkettő Ceremóniájára készül, ahol is eldöntik, milyen beosztásban fog majd dolgozni, őt pedig kiválasztják az Emlékek Őrének, ami már a kinevezésétől kezdve nagy felelősség és tisztelet övezi. Itt az előző Emlékek Őre, az Örökítő adja át emlékeit Jonasnak a régmúltról, bár azt a mai napig nem értem, mi ennek az értelme. Mert rendben, icipicit megértem a tanács félelmeit ezzel kapcsolatban, mégsem tudom felfogni, miért döntöttek így annak idején... Na de ezt viszont nem spoilerezem el! Aztán jön egy nem várt fordulat, amire tutira nem készültem fel, de azért Másholról és az elbocsájtásról voltak elképzeléseim. Gondoltam, most lesz izgalmas a történet, elvégre disztópiáról beszélünk, de eléggé untam a cselekményt.

Összességében a véleményem és érzéseim a könyvvel kapcsolatban még mindig elég vegyesek.

Túl sablonos és előre tudható minden a szereplők cselekvéseiben. A történet nem rossz, viszonylag olvastatta magát, de eléggé untam is. Az az egy csavar pedig elég kevés számomra, hogy fenntartsa az érdeklődésemet. Nem valószínű, hogy tudnék egy olyan világban élni, ahol minden és mindenki egyforma, minden előírás szerint történik, mindenki az szerint gondolkodik (már ha gondolkodik egyáltalán), amit elvárnak tőle – és olvasni sem biztos, hogy tudnék erről többet, ez eléggé kiszámíthatóvá tesz dolgokat. Ha arra gondolunk, milyen társadalmi problémákat boncolgat a könyv, számomra akkor sem volt egy nagy durranás. Értem én, mi miért történik, de valahogy nem érzek rá késztetést, hogy olvasnom kellene a folytatást. Nem szeretem a nyitott kérdésekkel és gondolatokkal lezárt történeteket, mégsem vagyok benne biztos, hogy folytatnom kellene ezt a sorozatot. A filmet sem gondolom, hogy megnézem, a könyv olyan volt, mintha filmet néztem volna. Kevés volt benne számomra az érzelmi és gondolati töltet, nem igazán éreztem azt, hogy a főszereplő – vagy akár bármelyik szereplő -, szemén át látnám a történéseket, nagyon távol maradtam a világtól és az emberektől.

Összességében: 5/3

Borító: filmes: 5/0; szánkós: 5/3,5

Kedvenc szereplő: nem volt

Én és a könyv ennyi lettem volna :)

A többi Klubtag értékelését itt olvashatod :)

Egy kicsit rendhagyó bejegyzéssel készültem most Nektek a szokásos havi összesítéseimhez képest. Nem volt túlzottan eseménydús az április a blogon... Sőt, ha őszinték akarunk lenni, nagyon nem voltam jelen az éterben az elmúlt hónapban. A magánéletemben viszont csak úgy elrepült ez az idő - alig beköszönt az április, már el is múlt. Úgy döntöttem, ha már ennyire elhanyagoltam a blogot és Titeket is, megosztok Veletek néhány apróbb, számomra fontos mozzanatot a mindennapjaimból és pár képpel frissítem a blogot is (Az ötletet a nyereményjátékon résztvevők véleménye adta, akik kicsit jobban megismernék, ki is vagyok...)

Kezdjük is az új polclakókkal!

Négy könyvvel gyarapodott a gyűjteményem, melyből kettőt ajándékba kaptam, kettőt pedig vásároltam.

Egy molyocskától, Mártitól a KMK favoritok ajándékozásra kaptam J. L. Armentrout Luxen sorozatának Árnyak c. kötetét. Mivel mindenhol szembejött velem Daemon, úgy döntöttem, nekem is meg kell ismerkednem vele – ezért fel is került a kívánságlistámra a sorozat, ahol még egy hónapot sem csücsült, az előzménykötetét már a kezeimben is tarthatom. Már el is olvastam, nemsokára jön az értékelése is, az első és második része pedig már meg is van rendelve, mert egyszerűen ezt nem lehet így és itt abbahagyni!

Egy másik Könyvmolyképzős kötet, A penge maga Joe Abercrombie-tól pedig a Hard Selection ajándékozás keretein belül került a birtokomba, Niki jóvoltából. Szavakkal nem lehet kifejezni, mennyire gyönyörű a borítója ennek a könyvnek. Percekig csak nézegettem és mindenkinek mutogattam, hogy: „Nézd, milyen szééép!”. Aztán jött a válaszuk: „Úristen! És milyen vastag!” - de hát nem értenek ők ehhez... Tegnap el is kezdtem végre olvasni...

Egy KMK-s (ajándék)könyv rendelése mellé választottam magamnak is egy könyvet, mégpedig a Bane Krónikák Vámpírok, pogácsák és Edmund Herondale c. kötetét. Ezzel együtt már hárman gyülekeznek a polcon, persze szép sorjában beszerzem majd mindegyik részét. El is olvastam áprilisban az első három könyvet, de értékelést majd csak a teljes sorozatról írok. Annyit azért elárulok, hogy mindegyik történetet nagyon megszerettem.

Végül pedig egy Coop-ban való bolyongás következményeként szert tettem a Vietnámi népmesékre. Még ebbe sem olvastam bele, de 499Ft-ért bűn lett volna otthagyni a boltban. A meséket meg alapból nagyon szeretem.

Mint már említettem, értékelés nem született áprilisban – a május viszont, ha minden igaz, mozgalmasabban fog telni bejegyzések terén.

Az egyetlen jele annak, hogy még nem mentem világgá, a kávérajongásom következményeként a Coffe Book Tag kitöltése volt.

Következzen néhány apró, poszt elején beígért “kulisszák mögötti”!

Gőzerőkkel dobozolok a költözés miatt, közben felújítunk és még pár extra műszakkal is meglepett a főnökség – ezért voltam ennyire inaktív áprilisban.

Azt már a bemutatkozásomban is olvashattátok, hogy ápolónőként dolgozom, általában 12 órás műszakokban – ami egy hónapra bontva kb. 14-15 napot jelent. Hogy miért is írom le mindezt? Mert néha ezekből a műszakokból jóval több lesz, esetleg jó pár 8 órással megtoldott műszak is közbejön. Ezek pedig nagyban befolyásolják az aktivitásom mind a könyvek olvasásában, mind pedig a bejegyzések megírásában, posztolásában. Hozzátartozik, hogy egy gondozóotthonban dolgozom idősekkel, akiknek kb. 70%-a demens gondozott, így nem csak fizikailag, de mentálisan is elfáradok. Nem panaszkodni akarok, nagyon szeretem a munkám, szerencsésnek érzem magam, hogy olyan olyannal foglalkozhatok, amit szeretek is. Csak azért osztom meg ezt Veletek, hogy tudjátok, miért érkeznek sokszor lassabban a bejegyzések, miért kések többször is a beígérthez képest a posztokkal és úgy általában miért vagyok elhavazva mindennel. Na, de erről ennyit!

Márciusban akartunk költözni, de persze ember tervez, a folytatást meg tudjátok...

Ha minden igaz, végre most májusban elköltözünk és ha már itt tartunk, egy számomra hatalmas örömhírt is szeretnék megosztani Veletek – vagyis rögtön kettőt:

Kapok egy könyvtárszobát! (*-*) Igaz, csak kb. 2x2 m-es lesz, de arra tökéletes, hogy a Drágaságaim egy külön helyen legyenek, ahol el is férnek, a macskám meg nem pakolja le őket a polcról folyton. Én pedig nyugodtan elvonulhassak olvasgatni :) Persze a számítógépem is idekerül, ha minden igaz, így a bejegyzéseim is itt születnek majd. Bár még sok munka van vele, azért már látom magam előtt a kis kuckómat. A fotelem már megvan, meg egy gránáttest is dekorációnak :P Már tervezgetem a további dekorálását is, amihez szívesen várom az ötleteiteket, akár itt a bejegyzés alatt is – sőt, kérek is néhány ötletet Tőletek!

A másik boldogság pedig, hogy egy új könyvespolcom is lesz ebben a szobában, méghozzá egy ehhez hasonló – ami álmaim könyvespolca. (*-*) Hogy mikorra lesz kész, az viszont még a jövő titka – főleg, mivel magam szeretném megépíteni...

Igaz, csak költözés utánra ígértem képeket a polcaimról, de azért egyet megosztanék most Veletek, méghozzá a KMK polcomat. Még nem az a hatalmas gyűjtemény, de azért alakulgat, én pedig büszke vagyok rájuk.

Kicsit át kellett rendezni, hogy minden általuk kiadott könyvem ráférhessen – hiába, megrögzötten kiadó szerinti rendezgető vagyok -, de most újabb rendezgetés előtt áll. Úton van hozzám ugyanis a Luxen sorozat első és második része, illetve csere alatt is van közülük pár könyv, amiket más kiadású Vörös Pöttyösökre szeretnék lecserélni. A filmes Twilight sorozatot az eredeti VP-s borítós kiadásokra – a Hajnalhasadás beszerzése egy csere apropóján már folyamatban is van -, illetve a Végzet Ereklyéit is az új borítókkal szeretném idővel majd a polcomon látni.

Aki figyel molyon, az tudja, hogy megrögzötten imádom és gyűjtöm a könyvjelzőket – íme pár kép néhányukról, de közel sem az összesről. Jelenleg egy cipős dobozban “laknak”, aminek már van egy könyvekhez illő dekorációs terve a fejemben, már csak a megvalósítása várat magára.

 Cica rajongó lévén pedig itt van pár "dorombolós" is ;)

Ennyi lett volna az áprilisom, a kis betekintés a monitor mögé pedig remélem tetszett Nektek ;)

Várom az ötleteiteket a könyvtárszobácskához és a véleményeiteket a rendhagyó bejegyzésről!

Kiadó: Agave
Kiadás: 2012.
Műfaj: fantasy, urban fantasy
Oldalszám: 352

„A statisztikák szerint a halandók nagy többsége öt okból képes eladni a lelkét: szexért, pénzért, hatalomért, bosszúból és a szerelemért. Ebben a sorrendben.”

Fülszöveg

Georgina Kincaid, a gyönyörű könyvesbolti eladónő látszólag mindennapi életet él Seattle-ben. Reggelente a macskájával játszik, napközben elbűvölően csacsog a vásárlókkal, este pedig táncórákat ad barátainak, vagy éppen valamelyik környékbeli banda koncertjén lóg. Legjobb barátai két vámpír és egy kisördög. Ja, igen, ő maga pedig szukkubusz. Férfifaló, alakváltó démon, aki áldozatai gyönyöre közben elszívja életerejüket, s lelküket a kárhozat felé taszítja. Nem ma kezdte a pályát, mintegy 1600 éve, 16 évesen adta el a lelkét a halhatatlanságért, azóta csábítja a hímnemű halandókat, főnökei legnagyobb megelégedésére.
A hangulatos estéket azonban egy gyilkos zavarja meg, aki a halhatatlanokat vette célba, és aki ráadásul szerelmes vallomásnak szánt levelekkel bombázza Georginát. Angyalok, démonok, vámpírok és más különös lények bukkannak fel, és bár a pokol és a mennyek harca folyamatos, az örökkévalóknak ez meg sem kottyan…

Elérkeztünk hát a Mini-könyvklub 3 utolsó havi könyvéhez, ami szabadon választható volt fantasy kategórián belül. Elég sokat gondolkodtam rajta, milyen könyvet is olvassak. Moly.hu-n is tartottam egy kis „közvélemény kutatást” a Mit olvassak? zónában, ám végül mégsem azok közül került ki a nyertes könyv. Egy drága molyocska ugyanis kölcsönadta nekem Richelle Mead: A szukkubusz dala c. könyvét, ami már a kívánságlistámon csücsül jó ideje. Még egyszer nagyon köszönöm Dorkám!

Bár már a hónap elején elolvastam a könyvet, az értékelésére nem volt időm – sőt, áprilisban sajnos más értékelés sem született... De erről bővebben az áprilisi összegzésben írok is egy kicsit.

Bevallom, Lilith legendája és ez az egész szukkubusz kérdés egy ideje már foglalkoztat, ám eddig még nem olvastam ebben a témában egyetlen könyvet sem. Ez miatt került fel a kívánságlistámra ez a könyv is.

„Szolgálom a szerelmet egy örökkévalóságon át szeretetlenül.”

A főszereplőnk Georgina Kincaid, egy nagyszájú, makacs és akaratos szukkubusz, aki egyszerű, szeretetteljes életre és családra vágyik. Ám valakinek, aki történetesen Lilith lánya, ez csupán álom maradhat. Miközben hétköznapi életet próbál élni egy könyvesbolt eladójaként, szukkubusz-kötelességét is kénytelen elvégezni.

Bár vannak hibái – szerintem főleg a gondolatmenete lassúságával -, mégis egy szerethető karakter, akivel valamelyest tudtam azonosulni. Imádja a munkáját – ami számomra is egy álommeló lenne mármint a könyvesbolti :P -, a macskáját és a könyveket is. Nagyon tetszett a jellemében, hogy úgymond „válogat” az áldozatai között, nem ész nélkül ke*éli végig a várost.

Az Ő szemszögéből kísérhetjük végig a történéseket, E/1-ben. A múltjába is bepillantást nyerhetünk néhány visszaemlékezésén keresztül. Ezen emlékei közül nekem a kedvencem, mikor megtudjuk, hogyan is vált szukkubusszá – de ezt nem spoilerezem el.

„– A legjobb dolgok a legzűrösebb helyzetekből fakadnak.”

Aztán van itt nekünk egy írónk is, Seth Mortensen személyében, akiért Gerogina oda meg vissza van. Seth kedves, okos és eléggé visszahúzódó karakter. Szerintem nem túl sok vizet zavar a történetben. Habár folyton jelen van, nem tudunk meg róla sokat egy-két kisebb információn kívül. A Georgie-nak írt üzeneteiben viszont nagyon tetszett a stílusa és a nyíltsága. Számomra bár lehet ezért megköveztek páran egy kissé jelentéktelenebb mellékszereplőként volt jelen a történet végéig. Amikor meg már kezdte volna felkelteni az érdeklődésem és olvastam volna még róla, vége lett a könyvnek. A folytatásban viszont nagyon kíváncsi vagyok, milyen szerepe lesz, fejlődik-e a karaktere.

„A lényeg mindig az, hogy ne ragadj le a muszájoknál, hanem mindig illeszd be azokat a dolgokat is, amikhez igazán kedved van, szerintem. Különben mi értelme az életnek, akkor csakis a túlélésről szól minden.”

Roman Smith már jobban felkeltette a figyelmem. Kedvelni éppenséggel nem kedveltem, de egy jól kidolgozott, erős karaktere a történetnek. Merész, makacs, kitartó, szókimondó pasi, aki odavan Georgie-ért és ostromolja is ezerrel.

„– Azt még el se mesélted, Duane-nal hogy végeztél – nézett Cody könyörgő kiskutyaszemekkel. – Belehalunk a kíváncsiságba.
– A belehalást Duane már megtette – jegyezte meg mellékesen Peter.
– Vigyázz a szádra – intette Hugh –, te lehetsz a következő. ”

Hugh, a kisördög; és a vámpírok: Peter és Cody szintén nagyon jól eltalált karakterek, tetszett a stílusuk, a beszólásaik és úgy, ahogy volt, a jelenlétük is Georgina életében. Róluk szívesen olvastam volna még többet is. Remélhetőleg a folytatásban többször feltűnnek majd.

„– Azt pontosan tudjuk, mi történt – (...) – Csak azt nem, hogy miért. Próbáltad kikísérletezni a létező legveszedelmesebb helyzetet, vagy mi? Mi járt a fejedben? „Hohó, itt egy sötét, kihalt sikátor, menjünk csak be…” Valami ilyesmi?”

Jerome szintén nem fogott meg, nem is kedveltem. A Ő jelleme is jól felépített, tükrözi pokoli mivoltát, a történethez is kellett, én mégsem tudtam szimpatizálni vele – bár lehet velem van a baj, hogy egy fődémonnal akarok szimpatizálni?!

„– (...) A remény mindig megmarad.
– Kivéve nekem.
– A remény mindig ott van – ismételte határozottan, már-már parancsolón. Meg is lepett. – Senki sem reménytelen.
Megint könnyek tolultak a szemembe. Édes istenem, az utóbbi időt mintha végigbőgtem volna.
– Még egy szukkubusz se?
– Egy szukkubusz aztán végképp nem az.”

Carter ellenben a szívem csücske lett! Jóképű, vicces, nagyszájú, titokzatos, gondoskodó (bár ez utóbbit jól titkolja) és egy angyal – szó szerint. Az elején ugyan nem voltam oda érte, a végén nagyon megszerettem. Bár a közte és Jerome közt lévő barátságot felfogni nem tudom, viszonyukat pedig máig sem értem igazán szerintem lappang itt valami a háttérben, jók voltak együtt. Érdekes volt egy ilyen típusú démon-agyal kapcsolatot látni.

„Mert a halhatatlanokat ezért nevezik halhatatlanoknak. Mert halhatatlanok. És pont.”

Inkább kérdőjel... Merthogy egy vámpír nagyon is meghal, rögtön a történetünk elején – és nem azért mert túl sokat napozott. Itt kezdődnek az igazi bonyodalmak, ugyanis az első számú gyanúsított a mi szukkubuszunk - bár elég hamar belátják, hogy nem lenne elég erős egy vérszívó megöléséhez, Duane-t pedig nem orgazmus közepette érte a halál, ráadásul a halhatatlanok immunisak is a szukkubusz-erőre.
Georgina nyomozásba kezd Jerome tiltása ellenére, a fődémon és Carter pedig nagyon titokzatosan viselkednek. Egyre közelebb kerül a titok felderítéséhez és a gyilkoshoz is, aki ráadásul egy idő után levelekkel bombázza a lányt. Aztán még egy támadás történik... majd még egy halott...
Lassan, de biztosan Georgie is összerakja a dolgokat, habár ez nem kis erőfeszítésébe és nem kevés kutakodásába kerül – az olvasónak pedig nem kevés türelmébe ez a kissé belassult gondolkodás.

Összességében egy nagyon szórakoztató, kikapcsolást nyújtó történet, tele humorral. Sokszor kaptam magam azon, hogy hangosan is felröhögök a poénokon, ami dögivel akad a könyvben – orvosi vizsgálatra várakozás és buszozás közben biztosan nem néztek teljesen épelméjűnek de hát ez kit érdekel?!. Egy fárasztó és nem éppen örömteli nap után pedig egyenesen megváltás volt az írónő alkotásában elmerülni. A könyv alapjában véve is olvastatta magát, minden szabad percemben olvastam legalább pár oldalt. Az elkövető kiléte ugyan elég hamar kitalálható, mégsem unalmas a cselekmény – még ha izgalmasnak nem is nagyon mondható, teljes mértékben élvezhető a történet. A karakterek (a fent nem említett mellékszereplőkkel együtt) jól kidolgozottak, a sztori jól van felépítve. Lassan, fokozatosan jutunk hozzá az információkhoz. Mead nem zúdít a nyakunkba mindent egyszerre, ami szintén egy jó pont nálam, legyen szó akár a szukkubusz-létről, akár a nephilimekről. A pasik és a randik ugyan „repkednek a levegőben”, romantikus szál nemigen van a könyvben, bár nekem nem is hiányzott. Hiába vagyunk bőven ellátva tesztoszteronnal teli hímekkel, néhány nem túl részletesen leírt pásztorórán kívül nem sok egyéb van, mély érzelmeket pedig igazán csak egy szereplő él meg, de az is csak a végén kerül előtérbe.

Összességében: 5/4

Borító: 5/4

Kedvenc karakter: Carter

Egyik kedvenc idézetem:

„Még a lába nyomát is imádom annak az embernek, de tényleg, és végtelenül odavagyok, hogy ma este láthatom. Alig bírok magammal, hogy végre este legyen, és találkozhassam vele. Felőlem el is rabolhatna, és a szexrabszolgájává tehetne, feltéve, hogy mindig enyém az első tiszteletpéldány a regényeiből.”

Ha érdekel, hogy a többi Mini-könyvklub tag milyen szabadon választott fantasy könyvet olvasott az utolsó fordulóban, ide kattintva megnézheted!

A többi MKK-os értékelésem pedig a "Mini-könyvklub" címke alatt találod!