Már elég rég érkeztem bejegyzéssel, sajnos a mindennapjaim ismét elég kuszára sikeredtek. De jelentem visszatértem és egy kis kávézásra hívlak meg Titeket!

Ezt a Taget Eszti oldalán találtam, az ő válaszait itt olvashatjátok! Mivel a kávét legszívesebben infúzióban szeretném kapni, így nem kérdés, hogy ki kellett töltenem! Meg hát a kávé az egyik legcsodásabb dolog a világon! *-*

FEKETEKÁVÉ - Egy sorozat, amibe nehéz belerázódni, de utána nem tudod letenni

Ez Karen Marie Moning Tündérkrónikák sorozata volt. Az első kötet feléig kicsit nehezen ment a dolog, de utána már képtelenség volt letenni. Egyik könyvet becsuktam, nyitottam is a következőt. Letehetetlen volt, Barrons pedig még az álmaimba is elkísért!

Igen, tudom, lógok még az értékeléssel, nem felejtettem el, de nem áll össze a dolog még mindig, így elnapolom még egy időre...

BORSMENTÁS MOKKA - Egy könyv, ami a téli időszakban nagyobb népszerűségnek örvend

Ilyenkor mindig a Harry Potter jut eszembe. Valahogy amikor beburkolózom az ágyba/a kanapéra egy pokrócba és teázgatok, mindig Harry kalandjait szeretném olvasni. Már csak be kell szereznem még a hiányzó köteteket és várni a telet egy nagyon érő újraolvasáshoz.

FORRÓ CSOKI - A kedvenc gyerekkönyved

A kis gyufaárus lány. Mindig elszomorodtam rajta, sokszor sírtam is, de imádtam a történetet. A saját példányom sajnos elkeveredett az évek során, de dolgozom a beszerzésén.

DUPLA ESZPRESSZÓ - Egy könyv, ami az elejétől a végéig izgalmas volt

Ide nem tudok egy könyvet választani. A Széthullott Birodalom első két kötete (a harmadikat még nem olvastam sajnos, de ami késik... - az 1. rész értékelése pedig itt), a Twilight Saga, Cassandra Clare Végzet Ereklyéi sorozata, Rácz-Stefán Tibor Fogadj el! c. kötete, Samantha Shannon Csontszüret sorozatának eddig megjelent két része – értékelés itt és itt, Mindee Arnett – Akkordél Akadémia trilógiájának első két megjelent kötete – A Rémálom-ügy értékelése itt -, és akkor tényleg nagyon leszűkítettem a listát.

STARBUCKS - Egy könyv, amit mindenhol látsz

J. L. Armentrout Luxen sorozatának részeit. Ma ajándékba megkaptam a Shadows-t, így megalapozhatom én is a sorozat beszerzését és persze az olvasását is. Már nagyon kíváncsi vagyok rá!

HIPSTER KÁVÉZÓ - Egy alulértékelt könyv

Most hirtelen Leslie L. Lawrence Tulpája ugrott be erre a kategóriára. Nekem ez az egyik kedvenc könyvem az írótól. Izgalmas, fordulatos és nagyon jól megírt. Ez a kötet szerettette meg velem Laci bácsi könyveit, de a 80%-os molyos értékeléssel nagyon nem értek egyet, főleg ha a nagy semmi történetre a Hó, mint hamu 86%-ot kapott.Lehet, hogy alulértékeltebbet vártatok, de hirtelen nem tudok másikat mondani.

A TÖKÉLETES KEVERÉK - Egy könyv vagy sorozat, ami keserédes volt, de mindeközben tökéletes

Ez John Green Csillagainkban a hibája volt számomra. A végén eléggé kiborultam a végkifejleten, de úgy volt minden tökéletes benne, ahogy volt.

HOPPÁ! VÉLETLENÜL KOFFEINMENTESET KAPTAM! - Egy könyv, amitől többet vártál

Ide egy hatalmas csalódást okozó könyvet hoznék, a Hó, mint hamut. Mini-könyvklubos olvasás volt, molyon is jól értékelt, a borító és a fülszöveg ígéretes, a történet pedig harmatgyenge.

Remélem tetszett ez a kis Tag, töltsétek ki Ti is és igyatok egy jó kávét!

Már négy értékelés félkész állapotban van, lassan de biztosan ideérek a napokban velük is!

*A képek Google-ról származnak*

Ismét egy dupla bejegyzéssel érkezem hozzátok, mégpedig a márciusi beszerzésekkel és a nyereményjáték eredményhirdetésével! Kezdjük is polcaim új lakóival!

7 könyvet szereztem márciusban, amiből kettőt vásároltam, ötöt pedig ajándékba kaptam molyos ajándékozások keretein belül.

Az egyik vásárlásom Kleinheincz Csilla: Ólomerdő c. könyve volt, ami a Mini-könyvklub 3 március havi és egyben harmadik olvasása is. Bár Csilla csodásan írja le a Rengeteget, az elején nagyon megszenvedtem a könyvvel. Vontatottnak és unalmasnak találtam a cselekményt, de kitartásomnak hála átverekedtem magam ezeken a részeken és egy fantasztikus történetet kaptam a végére! Bővebben itt olvashattok róla. Az Üveghegy pedig már a kívánságlistámon csücsül!

A másik vásárlásom Christopher Moore: Vérszívó démonok c. kötete volt. Mivel februárban egy molyos csere folytán beszereztem a második és harmadik részt, már csak ez hiányzott, hogy elkezdhessem olvasni a trilógiát. Ráadásul akciósan jutottam hozzá egy szépséghibás darabhoz a kiadótól – a lapjai kicsit sárgábbak, de ezen kívül teljesen gyönyörű példány! Még ugyan vár rám a polcon, de annyi jót hallottam az író műveiről, hogy mindenképpen bizalommal kezdem majd olvasni a közeljövőben.

Az egyik molyos ajándék Marie Lu Legendája volt, a „Múlt és jövő” ajándékozás 2. körének keretein belül. A könyv nagyon vágyott volt, erre is sort kerítek nemsokára – csak ne lenne ennyi olvasatlan gyöngyszem a polcaimon... Ráadásul Dóra még egy ajándékozásban megnyert magának ;)
Íme a csodás csomag!

Tőle kaptam ugyanis a Húsvéti ajándékozáson két szintén nagyon vágyott könyvet. Sirye James: Az elveszett Jane Austen-kézirat c. kötetét, amivel már szemezek jó ideje - csak idő kellene az olvasásához... Vagy egy időnyerő! ;) Valamint egy szinte beszerezhetetlen „tankönyvet”, Göthe Salamander: Legendás állatok és megfigyelésük c. fél-kezemet-is-odaadnám-érte-annyira-vágyott művét. Ezzel a könyvvel pedig tovább gyarapodott a „Potter-polcom”!

Ismét dicsekszem a csomaggal!

Végezetül, de abszolút nem utolsó sorban, a Megunt és elcserélendő könyvek ajándékozós eseményem keretein belül Erika szintén két könyvvel – hogy ezt mivel érdemeltem ki, ne kérdezzétek, én sem értem ;) - ajándékozott meg. Az egyik Nora Roberts: A múlt nyomában c. kötete, amit még szintén nem olvastam, ahogy még semmit sem az írónőtől, de Norára is kíváncsi vagyok, annyi jót hallottam róla és a műveiről. A másik könyv pedig Frei Tamás: Agrárbárók c. könyve. Még tőle sem olvastam, de a fülszöveg alapján elég érdekesnek tűnik.

És egy újabb kép, mert ezekkel dicsekednem kell!

Márciusi értékeléseim:

Egy igazán nagy csalódás: http://booklovinglittlemoth.blog.hu/2016/03/03/sara_raasch_ho_mint_hamu_684

Egy új kedvenc magyar(!) író és könyv:

http://booklovinglittlemoth.blog.hu/2016/03/15/racz-stefan_tibor_fogadj_el_692

Az Ólomerdőt pedig már fentebb is linkeltem:

http://booklovinglittlemoth.blog.hu/2016/03/21/kleinheincz_csilla_olomerdo_946

Ennyi lettem volna márciusra, ugorjunk is a sorsolásra!

Februárban meghirdettem egy nyereményjátékot az oldalon, amihez - szerintem - nem kellett túl sok feltételt teljesítenetek (link). Számomra viszont nagy segítséget jelentett a részvételetek, mivel a blogomról és bejegyzéseimről alkotott véleményeitek segítséget nyújtanak a további posztok létrejöttében és alakításában, esetleges hibáimra való rávilágításban, illetve további ötleteket is kaptam a blog színesítéséhez.

Örömmel olvastam a pozitív véleményeiteket, amiből nem kevés akadt a hozzászólásaitok között, ahogy az építő jellegű (nem, nem negatív, én ugyanis egyiket sem érzem annak) javaslataitokat, észrevételeiteket is. Sok mindenre rávilágítottatok, amit vagy már sejtettem valahol legbelül, vagy épp meg sem fordult a fejemben. MINDENKINEK köszönöm, aki egy kis időt szánt rám, elolvasta a bejegyzéseim és teljesítette a játék feltételeit!

És külön köszönet az újabb feliratkozóknak! *-*

A dizájn, ami sokatoknak tetszett, Fanni érdeme, a Life In The Books bloggerinájáé, ismételten ezer köszönet érte! *-*

Egy-két komment hatására már bele is kezdtem a blog fejlesztésébe, bár még van min dolgoznom.

Kicsit összesítem is, mi az ami tetszett Nektek, mi az ami nem, és mik voltak az új ötleteitek.

Az Interjú, a Blogajánló és a film-könyv összehasonlítás még elég gyerekcipőben jár a blogon, de mivel sokan írtátok, hogy érdekelne Titeket, rajta leszek a bővítésükön.
Egy interjúalanyt már ki is néztem, már csak a kérdéseim kell kicsit átdolgoznom és fel is keresem – szorítsatok ;) Meg még szemezek pár emberkével, de idővel eldől majd, mi lesz belőle.

A Szösszeneteket is pozitívan értékeltétek, ezért biztosan lesz még bejegyzés ott is, már dolgozom egy-két ilyen poszton.

A borítóleleplezések és új megjelenések is érdekelnének Titeket tudom, de mivel elég szoros a munkabeosztásom, nem nagyon van sajnos időm idejében lecsapni egy ilyen hírre, annak pedig nem sok értelmét látom, hogy előttem 5-10 blogger már lerántotta róla azt a bizonyos leplet, aztán én is posztolom... Kicsit lerágott csontnak tűnne számomra, én sem olvasom el egy érdekes hír tizedik változatát. Mindazonáltal nem mondom, hogy nem lesznek ilyen bejegyzések, csak viszonylag ritkábban, mint esetleg másoknál.

Szintén örömmel láttam, hogy a kis bemutatkozásom választottátok többen is kedvenc bejegyzéseteknek. Nagyon jól esett, hogy többet szeretnétek rólam megtudni és a polclakóim is érdekelnek Titeket. Kicsit frissülni fog majd a bejegyzés és a Szentélyeim képei is, de az majd csak költözés után – ami remélhetőleg mihamarabb bekövetkezik. Szintén ide kapcsolódóan lesz majd egy kisebb rész, ahol a szeretett zenéim, filmjeim és sorozataim is helyet kapnak majd – mivel erre is van érdeklődés, ahogy látom.

A saját kép elvem mindegyikőtöknek tetszett, a képeim minősége viszont nem – amit teljes mértékben megértek és már próbálkozok ezen javítani, kisebb-nagyobb sikerrel. Meglátjuk, mit sikerül ebből kihoznom, de igyekszem.

A kategorizálás, ami már nagyon is hiányzott a blogon értékelt könyvekről, már el is készült – Írók szerint sorba rendezve. Később majd készül egy sorozatok szerinti is, illetve egy cím szerinti ABC-ben, hogy mindenképpen könnyen megtaláljátok, amit kerestek.

Egy kis színt is vittem a posztokba a kommenteitek hatására – kiemelésekkel és színes betűkkel. Ezen még dolgozom, aztán majd kiforrja magát a dolog.

Amit szintén szívesen olvastam, hogy szeretitek az egyedi látásmódjaim – főleg a „kiakadásaim”. Az érzéseim nagyobb fokú részvétele a bejegyzéseimben most már a véleményeiteknek hála szerintem könnyebben fog menni, mivel eddig azért nem merészkedtem jobban beleírni „magam”, mert nem tudtam, hogyan fogadnátok. A kevés visszajelzés pedig nem segített a kibontakozásban. Most viszont mondhatjuk, hogy újult erővel vágok bele a dolgokba.

Szintén javaslatot kaptam egy Bloglovin.com-os acc-ra, amit meg is csináltam, de hiába szenvedtem vele, nem tudtam összehozni a bloggal. Elég béna vagyok a motorháztető alatti dolgokhoz, ezt ismét sikerült bebizonyítanom magamnak és Nektek is. De azért még próbálkozok vele, előbb-utóbb majd csak rájövök, mit nem sikerült jól csinálnom!

Aki molyon követ tudja, hogy egy rendhagyó bejegyzéssel akartam sorsolni – méghozzá egy videóval. Ennek útjába két dolog állt: először is, hogy a minősége annyira gyatra lett, hogy azt biztosan nem osztom meg senkivel. Másodszor pedig, hogy megint sikerült megfáznom. Hangom is alig van, köhögőrohamok jönnek rám, az orrom meg olyan vörös, mint egy bohócé.

Na, de akkor térjünk is rá a sorsolásra! ;)

Ha videóval nem is, de egy kis képmontázzsal – aminek minősége még mindig nem az igazi, ezer bocsi – azért szolgálhatok!

Hagyományos kalapból kihúzós sorsolást csináltam, csak épp kalapom nem volt. Így az egyik kedvenc tálkámat választottam erre a feladatra. Összesen 28-an teljesítettétek a játék feltételeit, így 28 kis cetli került a „kalapba”.

A nyertes pedig nem más, mint: Eleyna Covet! Gratulálok Neki! *-*

Kérlek vedd fel velem a kapcsolatot! A booklovinglittlemoth@gmail.com e-mail címre küldd el a postázáshoz szükséges adataid és a molyos kívánságlistád linkjét! Ha nem Vagy moly.hu tag, akkor pedig egy listát min. 10 könyvvel, amire nagyon vágysz – megfelelő kiadástársítással (puha/keményfedeles, melyik borító)!

Remélem tetszett ez a kis nyereményjáték Nektek! Én csakis pozitív gondolatokkal és érzésekkel zártam! Legyetek jók és további szép vasárnapot!

Kiadó: Gabo
Kiadás: 2014
Műfaj: fantasy
Oldalszám: 360

Fülszöveg

A kamasz Emesét még gyerekkorában hagyta el az anyja és tért vissza otthonába, a tündérek áthatolhatatlan erdejébe. A lány azóta is visszavárja, de amikor eljön érte egy szív nélküli lovas, kénytelen szembesülni vele, hogy szülei sok mindent eltitkoltak előle, és a mágikusnak hitt másik világ egyáltalán nem olyan, amilyennek képzelte. Tündérek, lovagok, varázslat: mindez csak mese, az igazság sokkal bonyolultabb és fájdalmasabb.
Az Ólomerdő egyszerre rendhagyó fantasy és árnyalt családtörténet, amely bátran szembemegy a mesékkel szembeni elvárásainkkal. Egy fiataloknak és időseknek egyaránt ajánlható történet sorsról és döntésekről, ígéretekről és következményekről, valamint arról, hogy néha a mesehősök tetteit is irányíthatja önzés és hatalomvágy.

A könyv a Mini-könyvklub 3 márciusi olvasásaként került a kezembe. Nehézkesen indult ugyan, de a végére alig tudtam letenni!

„– (…) Kimondott szót vissza ne vegyél, és ha elkezdesz valamit, fejezd is be!”

Az első kb. 150 oldal nagy kihívást és kitartást követelt tőlem. Egyszerűen nem tudott lekötni, untam az egészet, az a kevés ami történt, nem igazán fogott meg, még most sem dereng minden részlet, amiről olvastam. Egyedül két dolog segített át rajta: az, hogy szinte sosem hagyok félbe könyvet (bár néha előfordul sajnos); a másik pedig, hogy Csilla annyira szépen és jól írja le a világot és a Rengeteget, hogy egyszerűen tudnom kellett, mit hoz ki a történetből. Annyira jól tettem, hogy nem adtam fel! Ahogy haladunk előre, egyre izgalmasabb és érdekesebb a cselekmény, a végére pedig olyannyira tetszett, hogy egyszerűen olvasnom kellett minden szabad percemben!

A történéseket több szemszögből tárja elénk az írónő, amihez elég vegyesen viszonyulok. Bár tetszik, hogy bepillantást nyerhetünk több szereplő gondolataiba is, az elején nagyon zavaró volt, főleg pár fél oldalas szemszögváltásnál. Néha nem is tudtam, kinek a gondolataiba látok bele. Ezt leszámítva azt mondom, jó volt ez így, színesebbé tette a cselekményt.

„Az ígéretek nagyon fontosak, hallotta anyja hangját a fejében. Az emlékhez nem tartozott arc, pedig a fényképekről újra megtanulta azóta, hogyan nézett ki. Soha ne ígérj semmit, amit nem tudsz, vagy nem akarsz betartani. Mondd, hogy nem ígérheted meg. Viszont ha valamire ígéretet teszel, azt be kell tartanod, akármilyen nehéz is, akármennyi szenvedéssel is jár. Különben… megfizetsz.”

Főszereplőnk Emese, akinek elég problémája lenne még akkor is, ha éppen nem kamaszodna. Anyja elhagyta, apja és nagynénje titkolóznak előtte, és az élete alapjáraton sem mondható éppen átlagosnak: kötik a tett ígéretek, amiket ha nem tart be, néha elég súlyos árat kell fizetnie érte.

Kicsit nosztalgikus hangulatba kerültem, mikor az ő fejében járhattam, jó volt kicsit visszatekinteni a saját kamaszkoromra. Ennek ellenére idegesített Mese karaktere. Lehet, hogy én vagyok már öreg a tinikhez, de nagyon tudott irritálni egy-két megmozdulásával. Mert oké, hogy szembekerül pár olyan döntéssel, ami még egy felnőtt számára is nehéznek bizonyulna, a döntéseitől akkor is a fejemet fogtam. Főleg a „ne kezeljetek gyerekként” részek akasztottak ki. Tudom, tudom, én is voltam tini és ugyanígy lázadtam, de néha sok volt belőle. Nagyon nem szerettem a karaktert, elmehetett volna világgá...

Emese szüleiről nem igazán tudok pozitív véleményt alkotni, abszolút nem kedveltem meg őket, sőt... Inkább negatív karaktereknek nevezném mindkettőt. Egy anya, aki elhagyja gyerekét, akármilyen okból kifolyólag, az nem anya. És nem, nem hat meg, hogy miért is nem tért vissza Lóna. Maradjunk annyiban, elmennie sem kellett volna, legalábbis így biztosan nem...

István pedig inkább állt volna a lánya mellett ahelyett, hogy Lónát hajkurássza. Lett volna igazi apja Mesének, nem csak akkor kellett volna apát játszania, mikor „elvesztette” lányát. Megértem, hogy hiányzott neki, hogy szerette volna Mesének visszaadni az anyját, de egy összetartó fél család is jobb annál, mint ami a végére lett belőlük.

„- Mondd ki! – figyelmezteti a lovag.
Nyel egyet.
- Áll az alku.
A lombok megpendülnek, mire összerezzen. A lovas ügyet sem vet rá, csak a kezét nyújtja.
- Úgy érzem magam, mint Faust – mondja a férfi.
- Nem vagyok Mefisztó.”

A kedvencem Rabonbán volt, a vas- és rézerdő ura. Imádtam! A fekete lovag karaktere már szinte az első percben nagyon megfogott. Hiába volt az a bizonyos alku érezhetően előre megtervezett, egyesek számára talán túlságosan számító és kegyetlen, én ugyanezt tettem volna a helyében. Nem lehet egyszerű egy ilyen súlyos átokkal együtt élni. Jó, oka volt annak, hogy megátkozták, de fiatal volt és egyetlen hibáért ennyit szenvedni... Titokzatos, erős és szerethető karakter, akiből – szerintem – túl keveset kaptunk ebben a kötetben. Bár sok minden kiderül a múltjáról, úgy gondolom, még nagyon sok minden rejlik benne azon kívül, amit megtudtunk róla. Nagyon olvastam volna még Rabonbánról!

Mivel minden tündérmesébe kell egy főgonosz, így most mi megkaptuk az Özvegyet. Az Ő karakterén már az első perctől kezdve látszik, hogy nem éppen egy jó kis tündérke, hanem szó szerint a gonosz mostoha. Annyira szívtelen és könyörtelen, amennyire csak elképzelni lehet. Bár azt sem itt, sem a többi hasonló történetnél nem értettem soha, miért kell a gatyájába csinálnia mindenkinek egy ilyen karakterrel szemben, de ez minden mesében így van, így fejet hajtok a előtte.

Firene van, de minek? Azon kívül, hogy köze van az egyik fő bonyodalomhoz, semmi értelme a karakterének számomra. Totálisan meglettem volna nélküle meg a figyelő hollószemei nélkül.

Firtos/Tartód kicsit Dobby-t idézte nálam a történetben. Nem tudnám megmondani miért, valahogy a házimanó járt a fejemben minden résznél, amikor megjelent. Jól felépített és viszonylag kedvelhető átkozott kis lény, de az ő meglétével sokszínűbb a történet. Tetszett a kettőssége, a múltja és amivé a könyv végén vált.

A karakterek elég jól kidolgozottak voltak, jó volt megismerkedni régi és újszerű varázslényekkel – még ha egy-kettő létezésével nem is értettem egyet. A világ és a leírások nagyon tetszettek, szinte a Rengetegben éreztem magam olvasás közben. Tetszett a megszegett ígéretekért kapott büntetés gondolata, pár emberre simán "ráátkoznám". A Sorsfolyó és végzetnők szerepe remélhetőleg kibontakozik a következő részben, kíváncsi vagyok rájuk, hogy mi alapján döntenek a sorsokról, a felajánlott alkukat miért fogadják el, néhányat pedig miért nem.

Összességében tetszett a könyv, a kezdeti nehézségeim ellenére is, az Üveghegy pedig már a Kívánságlistámon csücsül - már csak a fekete lovagom lovag miatt is olvasnom kell!

Összességében: 5/4 (ebből 1* Rabonbáné ;) )

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Rabonbán

A többiek értékelését itt találod!