Eredeti mű: James Dashner – The Maze Runner
Kiadó: Cartaphilus
Megjelenés: 2012.
Műfaj: disztópikus, fantasy
Oldalszám: 361
Ár: 2990 Ft

Fülszöveg:
Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.
Aztán egyszer csak minden megváltozik, amikor megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is...

Borító:
Bevallom, az eredeti magyar borító nem lopta be magát a szívembe, egyszerűen nem tetszik, na de a filmes.. Természetesen a filmeset vettem meg, és rajongok érte!! Nem egyszer kaptam magam azon, hogy percekig csak azt bámulom :) 

Az egész regény csodálatosan van megírva! Az író olyan aprólékosan mutatta be a helyszíneket, a környezetet, mintha filmen néztem volna az egészet – a filmet még nem láttam, ma estére/holnapra tervezem a megnézését, előbb mindenképpen el akartam olvasni a könyvet ;) -, imádtam ezt a részletes bemutatást..

„Egy hatalmas, több focipályányi méretű udvaron álltak, amelyet szürke kőből épült óriási, dús foltokban borostyánnal borított falak határoltak. Ezek a falak legalább száz méter magasra nyúltak fel, és egy tökéletes négyzet alakú teret vettek körbe. Minden fal közepén egy merőleges nyílás húzódott végig, amely Thomas sejtése szerint további átjárókhoz és folyosókhoz vezetett.”

A tisztáson vagyunk – tiszttársak vagyunk

Az elején a fiúk sajátos szavaihoz úgy éreztem, kellene egy értelmező szótár, mivel nem tudtam egy-két szót hova tenni, mint pl. vacadék, plotty és bökött, de kis idő múlva úgymond megvilágosodtam és szinte magaménak éreztem a szókincsüket. Bár néhol a „munkaköröknél” bevallom, így is sötétben tapogatóztam csak, úgymint: nyesők, kóroncok, lögybölők. De nagyon jópofának tartottam ezt a sajátos „nyelvezetet”.

Minden és mindenki meghatározott időben a Dobozban érkezik: havonta – 1 fiú, hetente – ellátmány: élelem, ruha. Aztán Thomas érkezése másnapján minden felborul. Érkezik még egy újonc: egy lány.

 „Minden meg fog változni. - Ő az utolsó. Örökre.”

Thomas lassan megismerkedik a többiekkel, kiderül, hogy nekik sincsenek emlékeik, csak a keresztnevét tudja mindegyikük. Kb. 50-60 fiú él a Tisztáson és meglepő módon nagyon rendezett közösséget alkotnak együtt. Mindenkinek meg van a maga feladata, amiért felel. A Rend fenntartása, a szabályok betartása fontos szerepet játszik az életükben – és szigorúan be is tartatják. A szabályszegésért büntetés jár..
Lassan körvonalazódnak a karakterek, kinek mi a szerepe. A Tiszttársak jelleme pont annyira van felépítve, amennyire szerintem kell, mivel Thomas szemszögéből látjuk a történetet, így olyan hatást kelt, mintha mi is ott lennénk, és benyomásaink, érzéseink alapján ismernénk meg a többieket.

„Szinte látta maga előtt Winstont, amint a pajta egy sötét sarkában ülve nyers csülköt csócsál.”

Thomas maga sem tudja miért, de minden vágya, hogy futár lehessen – még a Siratókkal való találkozás sem riasztja vissza eme hőn áhított megbízatástól. Thomas bebizonyítja alkalmasságát a feladatra, és eléri célját (nem akarom elspoilerezni, hogy mivel), futár lesz belőle.

Több mellékszereplő is volt, akit szimpatikusnak találtam a könyvben. Az egyik ilyen karakter Newt volt, a „másodkapitány”, a másik pedig Minho, a futárok Elöljárója. Ők kiálltak Thomas mellett, még ha túl sok volt is a „véletlen” szörnyűség, amik azóta történtek, hogy Ő megérkezett.

„Bökd meg – mondta Newt – Soha nem láttam még ennyi csecsszopóként viselkedő bököttet! Mindenkit emlékeztetnék arra, hogy itt mi vagyunk a felnőttek.”

A kedvenc mellékszereplőm viszont Chuck, a 12-13 év körüli fiú, aki kissé gyermeki látásmódjával kicsit más szemszögből viszonyult a dolgokhoz. Ő volt az, aki szinte rögtön barátkozni kezdett Thomassal, a kapcsolatuk majdhogynem testvéri lett a végére – legalábbis az én meglátásom szerint.

„Most már futár vagyok, és az életemre esküszöm, hogy visszajuttatlak a szobádba, és felszárítom az anyukád könnyeit.”

SPOILER!!
Bocsi, nem akartam spoilerezni, de ezt muszáj..
Amikor Alby feláldozza magát, bízva abban, hogy a Siratók még mindig arra vannak programozva, hogy csak egy fiút öljenek meg, és így 40 társát megmentheti, bevallom, ”hősiesnek” tartottam az áldozatát, de ennyi.. Viszont amikor Chuck feláldozza magát Thomasért és meghal, na nálam ott eltört a mécses, percekig sírtam és azt hajtogattam, hogy Miéért?? Miéért pont neki kellett meghalnia?? Valahogy a szívemhez nőtt a kissrác.. :’( Tudom, hogy 20 másik fiú is meghal, na de akkor is..
SPOILER VÉGE!!

Összességében egy jól megírt, fantasztikus disztópikus történetet olvashatunk, tele fordulatokkal, humorral és a szörnyű felismeréssel az Útvesztő céljáról. Számomra egy letehetetlen, magával ragadó, elgondolkodtató könyv volt, minden percét élveztem, még ha néhol elég rémes események is történtek szereplőinkkel.

Világvége - Einstein Szekció - Tiltott Terület

Izgatottan várom a folytatást, amit szeptember elejére tervezek beszerezni, mivel ebben a hónapban kicsit "elszaladt velem a ló" könyvvásárlás terén ;)

Borító: 5/5 
Összességében a könyv: 5/5
Kedvenc szereplő(i)m: Thomas és Chuck