Eredeti mű: Andy Weir – The Martinian
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2014.
Műfaj: sci-fi
Oladlszám: 358

Fülszöveg

Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

Hogyan is került a kezembe ez a könyv?
A történet elolvasása már tervben volt, de csak inkább tél környékén szándékoztam a kezembe venni – hiába, túl sok elolvasnivaló könyv vár még rám a polcomon, amik csak gyülekeznek -, mindenesetre nem bántam meg, nagy élményt nyújtott ez a mű..
Az ok, amiért előbbre hoztam az olvasását az az volt, hogy ez lett a Mini-könyvklub 2 első havi választott könyve. Eddig nem olvastam még sci-fi-t (nálam ez a műfaj mindig is a Star Wars-ot és a Star Trek-et juttatta eszembe), de ez után a kötet után szerintem nyitottabb leszek e műfaj iránt ;)

„Erre rábasztam.”

Akkor kezdjük is a főszereplővel, Mark Watney-vel – a marsi-MacGyver-rel, mert tényleg olyan találékony, talpraesett és kitartó. Főként az Ő szemszögéből látjuk a történetet, bár azért feltűnnek egyéb narrátorok is, köztük Venkat Kapoor (NASA szemszöge), Mark legénysége.. – de az Ő jelentőségük kisebb, legalábbis számomra.
Markot társai otthagyják a Marson, mert azt hiszik meghalt. Főhősünk – bár kicsit azért „betojt” -, nem esik igazán kétségbe. A helyzete ellenére is megőrzi ép eszét, hozzáteszem, én akkor és ott rögtön megbolondultam volna, humorát. Egy igazi szókimondó, szarkasztikus és nagyon szerethető karakter.

„Felnőtt férfi vagyok, aki csak néha visel pelenkát.”

Az egész történet nekem nagyon valósághűnek tűnt, el tudnám képzelni a borítón az „igaz történet alapján” feliratot. Bár voltak benne hosszabb tudományos-műszaki leírások, de ez kellett ahhoz, hogy megérthessünk jó néhány dolgot mi, „földi halandók” is, ráadásul ezek a segédletek érhetőek is voltak..

Végig lehetett izgulni a cselekményen, szoríthattunk hősünknek; és amikor már azt hittük, minden rendben, mindig volt valami, ami elromlott..

A táj és környezet leírása szépen kidolgozott volt, szinte a Marson éreztem magam.

„Ez olyan öreg sivatag, hogy már szinte rozsdásodik.”

Az igazat megvallva abba a hibába estem, hogy túl sok extra pozitív és ajnározó kritikát olvastam róla – így túl magasra tettem a mércét, túlontúl sokat vártam a könyvtől.. Nem azt mondom ezzel, hogy nem tetszett, mert nagyon is megnyerő az egész történet, csak épp nem lett kedvenc..

Összességében: 5/4,5 (a túl nagy elvárás mellett is)
Kedvenc karakter: természetesen Mark
Kedvenc idézet:

„- Milyen érzés lehet? – tűnődött. – Ott ragadt, azt hiszi, teljesen egyedül van, és lemondtunk róla. Milyen hatással van ez egy ember lelkiállapotára?
Visszafordult Venkathoz.
- Vajon mire gondolhat éppen?

NAPLÓBEJEGYZÉS: 61. SOL
Hogy lehet, hogy Aquaman képes irányítani a bálnákat? Hiszen azok emlősök! Ennek semmi értelme.”

A többi Mini-könyvklub 2 tag értékelését itt találod: http://konyv-sarok.blogspot.hu/p/a-marsi.html

Jó olvasást a könyvhöz és a kritikákhoz is!!

Köszi, hogy benéztél ;)