Kiadó: Delta Vision

Kiadás: 2015.

Műfaj: sci-fi, fantasy, posztapokaliptikus

Oldalszám: 496

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy utolsó kínai császár.”

Fülszöveg

Mi jöhet egy világháború után?

Természetesen egy újabb világháború – állítja őfelsége, Tien Naga-Hai Huang-Ti, mert a történelem szerint az emberiség rendre elfelejti az atombombázás borzalmait, és mindig jön egy újabb Utolsó Háború.
Az ifjú császárnak, aki negyedik az Új Császárok sorában a Kínai Birodalom élén, rögtön a koronázása után leküzdhetetlennek látszó kihívásokkal kell szembenéznie: a kívülről fenyegető Ausztrál Föderáció mellett minden pillanatban számolnia kell a Birodalmon belüli riválisaival is.
Ticca Min sokáig azt hitte, hogy a jövője semmiben sem fog különbözni a kockanegyedek többi lakójának életétől. Jobb, ha az álmait még magának sem meri bevallani, csak elfogadja az egyetlen lehetséges utat.
Egyetlen pillanat, egyetlen döntés elég, hogy minden megváltozzon körülötte… és ami kezdetben csak izgalmas kalandnak tűnik, az idővel olyan események elindítója lesz, amellyel a Birodalom és a világ békéje is veszélybe kerül, az uralkodó és alattvalói sorsa pedig elválaszthatatlanul összefonódik.
J. Goldenlane új regényének színes, mesteri precizitással felépített világa kiváló érzékkel hozza össze a YA klasszikus elemeit, egy posztapokaliptikus világ képeit, és a finom humort – túllépve a megszokott kereteken, a fiatal és lélekben fiatal olvasók számára egyaránt emlékezetes módon mutatva be az új világrend meghatározó uralkodóházának intrikáit és a felnőttként helytálló fiatalok küzdelmeit.

„– Nem az jut legmesszebbre az úton, aki a leggyorsabb, vagy a legszívósabb, hanem aki nem hagyja abba a járást. Ha megállsz, vesztettél. De mindaddig, amíg lépkedsz, van esélyed célba érni. És közben elhagyod mindazokat, akik megálltak, legyenek ők bármennyivel is jobbak nálad.”

A könyv a Mini-könyvklub 4. második, vagyis júniusi olvasása kapcsán került a kezeim közé.

Nem kicsit elhúztam az olvasását, ez köszönhető részben a júniusban éppen rám törő „Pató Pál Úr-effektusnak” - szinte mindennel így jártam a hónapban. Másrészt pedig annak, hogy ismét elég szoros volt a beosztásom, ez pedig egy közel 500 oldalas könyv, gondoltam, majd utolsó héten, ha több (egymás után négy) szabadnapom lesz nekiesek, elolvasom és bőven lesz időm értékelést is írni – erre felmondott kolléganőm, akit csak én helyettesíthetek (ebbe most nem megyek bele), így a pihenőnapjaim egy(!)re csökkentek. De nézzük a könyvet - hozzáteszem eléggé röviden, mivel az utolsó pillanatig húzódott az olvasása, így természetesen az értékelés írására sem volt éppen túl sok időm –, a többin meg inkább csak magamban dünnyögök...

„ – Ticca, Ticca, imádom, hogy ennyire hülye vagy, de most az egyszer hallgass a józan eszedre. Meneküljünk!
– Hova?
– Bárhova! Lopjunk egy új siklót, vágjunk neki a sivatagnak, tűnjünk el a világ elől Szibéria radioaktív szavannáin, vagy csatlakozzunk egy neoiszlamista közösséghez Dél-Afrikában, én simán csadorba öltözöm egy életre, mindegy, csak menjünk el valahova, ahol nem akarnak megölni minket! – könyörgött a srác Ticca vállát rázva. Az egy ideig tűrte, majd óvatosan ráfogott a csuklójára, kicsit eltolta magától.
– És te hülyézel le engem? – kérdezett vissza higgadtan.”

Magáról a történetről csupán csak egy mondatot írnék – spoiler nélkül nem nagyon tudnék mást, ami ne lenne benne már a fülszövegben is, spoilerezni meg nem akarok -, szerintem ebben sok minden benne van, ami felkelti a leendő rajongók érdeklődését – mert ezt a történetet csak szeretni lehet: Egy világháború utáni Kína egy egyedi gondolkodású ifjú császárral, merényletekkel, két fiatallal, enyhe romantikával, egy halottnak tett „véletlen” ígérettel, egy felturbózott IQ-jú macskával, droidokkal és itt még csak az első pár fejezetnél járunk. Érdekesen hangzik, ugye?!

„– Igazán kiváló állat ez a macska! Egyszerűen kitalálja az ember gondolatait.

– Egy félresikerült agyi beültetés selejtes végterméke, akinek fő profilja a bajkeverés és árulás – morogta Ticca.”

Az események két fő szálon futnak, az egyikben rögtön egy halottal és egy „küldetéssel” találjuk szembe magunkat, a másikban kicsit lassabban indulnak be a dolgok, de ahogy a sztori előrehalad, egyre izgalmasabb és fordulatosabb az egész történet. Az érdeklődésem már az első pár fejezet után teljes mértékben fenntartotta a könyv – minden szabad percemben (ez itt most véresen komolyan értendő, ugyanis volt nem egyszer, hogy két oldalra futotta az időmből) olvasnom KELLETT! Jól felépített, logikus a világ és a cselekmény is, tetszett a fejezetenként váltakozó szemszög a különböző karakterek között, majd ezek a teljes mértékben másféle világból érkező karakterek találkozása.

Összességében egy fordulatos, humoros, szórakoztató, posztapokaliptikus YA sztori, amit nagyon megszerettem. A világ nagyon jól kidolgozott, a szereplőket is kellően megismerhetjük és izgulhatunk értük. Júlia fantasztikusan ír, a humorát pedig imádom! Bár ez volt az első könyvem az írónőtől, közel sem volt az utolsó! Kölcsön példányt olvastam, ám felkerült a kiv.listámra ez a kötet – újraolvasós lesz, az tuti!

Összességében: 5/4,5

Borító: 5/5*

Kedvenc karakter: Ticca és Lin

A többiek értékelését itt olvashatod ;)