Kiadó: Móra
Kiadás: 2015
Műfaj: ifjúsági, YA
Oldalszám: 314

"Van egy emlékem
egy gyönyörű nyárról.
Álmodoztam egy
gyönyörű lányról.

Mikor rám talál
szép szemed,
én mindörökre
maradnék veled."

Fülszöveg
Mi a közös Ashtonban és Lucában? A világon semmi. Igaz, gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltak, de évek óta szóba sem állnak egymással. Lucából azóta agyontetovált rocker srác lett, aki tesz rá, mit gondolnak róla a menők a suliban, a lányt viszont egyedül a népszerűség érdekli. Amikor Ashton helye meginog a gimis tápláléklánc csúcsán, dühítő módon Lucára szorul, aki persze egyáltalán nincs oda az ötlettől, hogy kisegítse az elkényeztetett pomponlányt − pláne úgy, hogy a pasiját kell alakítania!
De ahogy egyre több időt töltenek együtt, és egyre több régi sérelmet tisztáznak, már nem az a kérdés, hogyan viseljék el egymást, hanem hogyan tartsák távol magukat (na meg a kezüket) a másiktól.
Talán mégis van bennük valami közös…

Ez a könyv egy molyocska által került a kezeim közé, ezt kaptam ugyanis Tőle MolySzülinapomra :) Itt is köszönöm, nagyon jól kikapcsolt a történet!

Bár Moly-on eléggé lehúzták (76%), szerintem ez egy olyan könyv, ami kikapcsol és szórakoztat. Én csakis ennyit vártam tőle - és ennyit is kaptam.
Lehet, hogy a történet sablonos (van pár könyv és film, aminek az alapsztorija szinte ugyanez, pl. a Lúzerek és bálkirálynők Alyson Noel-től vagy a Bajos csajok c. film), de nekem így is nagyon tetszett, elszórakoztatott.

Ashton Summers egy igazi hárpia. Nagyon utáltam. Egoista, öntelt, méhkirálynő-utánzó kis pi*a - már bocs.. Nagyon "erőt próbáló" volt a sok butaságot (nem, nem hülyeséget, ez annál rosszabb volt) végigolvasni a gondolatain keresztül. Néha azon gondolkoztam, hogyan jutott el a középiskoláig egyáltalán ezzel a borsónyi agyával. Aztán rájöttem, hogy tényleg csak ennyi  gondolkodásra képes. A viselkedése pedig minden egyes pillanatban irritált. Sosem értettem, miért kell valakinek ennyire felsőbbrendűnek éreznie magát csupán azért, mert csinos a pofikája - sajnos ilyenekkel a való életben is sokszor találkozni.

"– Miért tetteted magad jó kislánynak? (...) Mindenki tudja, hogy olyan vagy, mint Medúza, kővé válik, akire ránézel."

Luca Byront viszont imádtam! Kedves, vicces, helyes és rock-sztárnak készül.. Kell ennél több?? Viccet félretéve viszont egy nagyon pozitív karakter. Kiáll a barátai mellett, nem érdekli, hogy mit gondolnak mások és megmutatja - nem minden a jó külső.

"Lehet, hogy Ashtont elvitték a testrablók, és egy klónt hagytak itt helyette.
– Anyukáddal csináltunk egy kis sajtos sütit – mondta Ashton, és letett elém egy tányérnyit. Aztán töltött nekem egy pohár narancslevet. Na jó, most már fix, hogy itt jártak a testrablók"

Adott a két főszereplőnk és egy közös múlt. Kiskorukban elválaszthatatlanok voltak egymástól, Luca apjának halála után viszont nem hogy eltávolodtak a másiktól, hanem olyan lett a viszonyuk, mintha a világ két ellentétes sarkára költöztek volna.. Nem, annál is rosszabb. Akkor legalább nem szekálnák egymást és nem veszekednének. Hiába szomszédok, 7 év telik el úgy, hogy nem beszélnek egymással. Ha mégis, akkor is csak veszekednek.

Aztán megtörténik az, amire Ash gondolni sem mer: Kance, a "legjobb barátnője", aki még sokkalta szörnyűbb ember mint Ash, véget vet főszereplőnk népszerűségének egy borzasztóan aljas húzással - mondjuk ezt Ash teljes mértékben megérdemli. Luca segítségét kéri népszerűsége visszaszerzésében, miután a fiú megmutatja, hogy a kinézet nem minden - lúzerből helyes pasivá "változik".

A kémia már az első perctől megvan köztük, de ezt még saját maguknak sem hajlandóak bevallani. Lassan újra közel kerülnek egymáshoz, újra barátként tekintenek a másikra. És valami több, mélyebb érzés is kezd kialakulni..

Nem szabad túlságosan sokat várni a könyvtől. Arra viszont alkalmas, hogy egy unalmas hétvégén elszórakoztasson és megnevettessen. Nekem pont ezért tetszett - kikapcsolódni akartam és ezt meg is kaptam tőle.

Összességében: 5/4,5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplőm: Luca